Az egész azzal kezdődött, hogy felfedezték egy idős asszony holttestét (vagyis annak maradványait) a saját lakásában, mégpedig kilenc ÉVVEL a halál beállta után. Az asszonyt eltűntként tartották nyilván, nyolcvan felett volt, és a kutyájával lakott. A kutya csontváza is a lakásban hevert. Ami teljesen hihetetlen, hogy kilenc hosszú év alatt senki nem nyitotta rá a lakásajtót, a rendőrség nem érezte magát felhatalmazva. Ráadásul kellemetlen szagok nem terjengtek, ezért a szomszédok sem gyanakodtak.

Feburár óta egyre több eset válik ismertté. Hetek, hónapok, évek telnek el úgy, hogy szerencsétlenül járt idősek tetemei hevernek a saját lakásukban. Most ébrednek rá a portugálok, mekkora problémát jelent az elegánsan "harmadik korú" polgártásaknak nevezett emberek elmagányosodása. A portugál társadalom idősödik, kevés gyerek születik, a gyermekellátó rendszer a többi déli államhoz hasonlóan itt is nagyon kezdetleges, nincs a mi gyed-gyes-szisztémánkhoz hasonló berendezkedés, ráadásul a fiatalok egyre később alapítanak családot, már csak azért is, mert azt nincs miből eltartaniuk (lásd egy korábbi posztomat).

Problémát jelent az is, hogy a portugál idősek családtagjai sokszor külföldön vagy a tengerparti városokban élnek, így azután nem tudnának hazaugrani, még akkor sem, ha nagyon akarnának. Ebben a nemzedékben még sok az írástudatlan vagy funkcionális analfabéta is, számukra nem megoldás az interneten való kapcsolattartás, még a mobil kezelése is gondot okoz. (Bár ehhez nem kell írástudatlannak lenni, amikor az ember keze már nem engedelmeskedik az akaratának.)

Úgy tűnik, most most észbe kap a társadalom, és kialakítanak egy országos segélyhívó rendszert, amely a hasonló eseteket elkerülhetővé teszi. Vagy legalább is több esélyük lesz azoknak,  akik elbotlanak odahaza a konyhában, és képtelenek segíteni magukon.