Portugálos dolgok

Ezúttal nem saját publikációra hívom fel a figyelmet, hanem egy előadásomról szóló beszámolóra, amely a hvg.hu-n jelent meg, Szegő Iván Miklós tollából, a hónap elején. 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen rendezett, Adósság és hitelezés a reneszánsz korában című konferecián tartottam ezt a prezentációt Gracia Mendes bankárasszonyról, aki Lisszabonban született, és a portugál (illetve spanyol) conversók oltalmazójaként vonult be a történelembe.

A cikk itt olvasható.  

Előző posztunkhoz némiképp kapcsolódik egy tegnapi hír, amelyre egyébként sose figyeltem volna fel, ha nem luzofón érdekeltségű témája lenne. (Mert a szépségversenyek alapban csak akkor nem hagynak hidegen, ha a mitológia részét képezik.)

Nos, az idén Brazíliában, São Paulo-ban megrendezett Miss Universe versenyen egy fekete angolai leányzó, Leila Lopes (itt balra) lett az első. (Ő volt az egyetlen fekete az első ötbe bekerültek között, és a negyedik afrikai szépségkirálynő ennek a csodás versengésnek a történetében, amelyben mindenki szíve a világbékéért dobog, mint tudjuk.) A harmadik helyet egy brazil szépség csípte meg, bizonyos Priscila Machado. És az első tízben ott volt a portugálok üdvöskéje, Laura Gonçalves is.

Mivel nem hiszem, hogy a szépségversenyek valóban a szépségről szólnának, mert aki ezek közé a csajok közé bekerül, az már biztos nem ronda (viszont rengeteg lány lehet, akinek esze ágában sincs ilyen versenyen indulni, de esetleg szebb vagy legalább ennyire az, vagy esetleg már pornózott, és ettől ki van zárva: így Aphrodité se nyerhetett volna annó), inkább azért tartom érdekesnek a hírt, mert két luzofón lány is benne van az első háromban, és olyan országokat képviselnek, amelyekre a világ egyre jobban odafigyel.

Brazília nem jelent már nagy újdonságot, bár itt, Magyarországon még kevesen érzékelik a jelentőségét. Angola viszont nem is annyira régen vált egyáltalán békés állammá. Évtizedeken keresztül három dolog jutott az ember eszébe, ha Angoláról esett szó (a negyedik az lehetett az egyszeri magyar számára, hogy vajon mi köze lehet az angolokhoz?): a polgárháború, a gyémánt és az olaj. Gyémánt és olaj még mindig van ... 

A lányok pedig, mint mindenütt, ott is sokfélék, akadnak persze nagyon szépek. Ja, és, hogy mi köze egy angolai szépségkirálynőnek az angolokhoz? Leila történetesen Nagy-Britanniában tanul. Saját bevallása szerint (és egy szépségkirálynő nyilatkozataira illik odafigyelni), a mosolyával szokta megfertőzni az embereket. A zsűrit is ezzel vehette le a lábáról. És persze nincs fontosabb, mint a béke. (Ezt azért ő talán egy kicsit komolyabban gondolhatja, mint a többiek.)

Egy gyönyörű középkori galego-portugál vers - az egyik kedvencem. Saját fordításban. 

A beteljesületlen vágyról ...

Crexente gesztenyésében
megláttam egy pásztorlánykát,
senki nem volt közelében,
de hallottam dalolását,
a szoknyáját összefogta,
és a napfény beragyogta
a folyópart minden árnyát.

Madarak szálltak körötte,
ahogy járt a pirkadatban,
vágyról énekeltek egyre
az ágakon szakadatlan,
de akárki látta volna,
másra biztos nem gondolna,
csak a vágyra, lankadatlan.

Szóltam volna, ám nem mertem,
mozdulatlan, némán álltam,
majd ezt mondtam félve, csendben:
- Néhány szavam jóságában,
úrnőm, hogyha meghallgatná ...
De ha talán úgy kívánná,
hogy magamba zárjam vágyam ...

- Lovag, a Szent Szűzre kérem,
legyen ura önmagának,
menjen, de vissza se nézzen,
az ösvények önre várnak,
mert a népek erre jönnek,
s minden rosszat kiötölnek,
hogyha minket együtt látnak.