Nem tudom, melyik országban mennyire veszik komolyan az Euróvíziós Dalfesztivált, de az ibérek (a spanyolok is!) mindig nagy felhajtást csinálnak körülötte. Bár általában nincs sikerük. A múltkori, nagy port kavart portugál dicsőség-videóban is élcelődtek rajta egy slide erejéig: ők még soha nem nyertek dalfesztivált. Hát, az idén se fognak. (Bár a slide-on azt állították, hogy ők az egyetlen európai ország, amely nem nyert: ez nyilvánvalóan abszurd. Vagy Európához még mindig csak a régi EU-tagokat számolják ... Amiről már illene leszokni lassan.)

Csapatuk, Os homens da Luta (= Harcos pasik vagy a Harc emberei) humoristákból álló együttes, a daluk nem elsősorban zenei kiválóságával próbálta felhívni magára a figyelmet. Valójában paródia akart ez lenni, és hangsúlyozottan a portugál történelemre reflektáló paródia. A hangulat úgyis forradalmi odahaza, hát lovagoljuk meg a dolgot. A 70-es évek, a szegfűs forradalom stílusát, mondanivalóját idézte fel. Persze, ez a portugálul nem tudó kívülállók számára nem sokat jelenthetett, legfeljebb jópofának tarthatták (volna). Részemről mindig azoknak a daloknak szurkolok, amelyek kifejezetten nemzeti jelleget mutatnak. Mielőtt még bárki megkövezne: ez saját vélemény, lehet vele egyetérteni vagy lehet vitatni, de komolyan: legszívesebben betiltanám például az angolul való éneklést (kivéve persze a briteknek és a máltaiaknak, ezek meg úgyse nyernek soha ...)

A portugálok ezúttal is csalódtak, akár úgy tűnhet, hogy eleve tovább se akartak jutni, de aki ezt gondolja, az nem ismeri őket. Ők mindig tovább akarnak jutni. És mindig fontos számukra a nemzetközi megmérettetés. Olyannyira, hogy például csodálatos maratoni futónőjükről, Rosa Motáról, aki olimpiai és világbajnok is volt, még életében (most is jó egészségnek örvend) elneveztek egy sportcsarnokot. Eusébio is jó egészségben van, neki meg szobrot emeltek. Jó kis ország, ahol még meghalni se kell az ilyesmihez.

No, de vissza au Euróvízióhoz: kár, vagy nem kár, a portugálok ezúttal se arattak. És, ha a napokban a finn-portugál csörtéről ejtettünk pár keresetlen szót, érdekes lehet, hogy a finnek tejfölösszájú szőke ifjonca viszont továbbjutott. (Ahogy Wolf Kati is, de ezt úgyis tudja mindenki.)

Amit most ide biggyesztek, az nem az idén kiesett dal, hanem egy réges-régi, 1969-ből: ez a dal se lett siker annak idején, de a portugálok ünnepelve fogadták Simone de Oliveira-t, mikor hazatért a versenyről. A címe: Desfolhada - vagyis: Tengerihántás. Egyébként ez az ő átkosukban azért nem kis botrányt kavart, mert elég erotikus tartalmú, egyébként Ary dos Santos verse. Az egyik sora így hangzik: "Aki gyereket csinál, az tegye örömmel ..." Hogy ebben mi a kivetnivaló? :-)