Portugálos dolgok

Néhány ötlet azoknak, akik még jelen pénzügyi helyzetben is gondolhatnak arra, hogy hol szilveszterezzenek - jövőre. Mert idén már nehéz lenne eljutni azon helyszínek bármelyikére, amelyekről most szó lesz.

A szilveszter portugáléknál passagem de ano, braziléknál franciásan révéillon, a BÚÉK meg Bom ano novo! vagy Um próspero ano novo! - illetve ezek változata. (Ezúton kérek elnézést, amiért a karácsonyi posztomból kimaradt a karácsony portugál neve: Natal, illetve a jókívánság mikéntje: Feliz Natal!) 

Kezdjük egykori második hazámnál, a portói borról és az FC Porto csapatáról híres Invictával. Már csak azért is, mert ez az egyetlen passagem de ano, amelyről személyes élményekkel rendelkezem. 1999-2000-es szilveszterén esett meg az, hogy rávehető voltam egy utcai bulira. Nos, azt hiszem, életemben utoljára. Az Avenida dos Aliados (amely nevétől némileg eltérően inkább hatalmas, hosszúkás tér, mint sugárút) dugig tele volt, én ostoba módon a kutyámat is magammal vittem, ott akartunk találkozni a férjemmel, valahol a Szent Benedek Pályaudvar környékén (Estação de São Bento). Úgy álltunk, mint a heringek, én a Portóban található tán egyetlen McDonalds bejáratának szorulva, éktelen dübörgés, a kutya reszketett, én meg dühöngtem. 

Vártuk az évrezredváltó éjfélt! (Persze, tudom, hogy nem az volt az igazi évezredváltó, de ez most mellékes.) Merthogy a Portói Városháza minden szilveszterkor tűzijátékot rendez, de egy ilyen dátumra biztos soha nem látott gyönyörűséggel készültek. Évszázados hagyományról van szó, és ha valami, a tűzijáték a portugáloknak szent. (Még nappal is csinálják, házilag, az apósom ilyen amatőr durrogtató például, de ne tessék félreérteni.) Nos, az idő telt, a kutya nyüszített, a dübörgő dübörgött, és nem tudjuk, mikor lett éjfél. Ugyanis a tűzijáték elmaradt. Fújolás, Fernando Gomes, az akkori polgármester monnyon le, ez, az, amaz. Valamikor fél 1h magasságában sikerült csak kiszabadulnom a tömeg szorításából. Ez volt a hírös portói szilveszter, de tuti, hogy azóta mindig van tűzeső, úgyhogy tessék csak kipróbálni!

Következik a függetlenségi szájalásban élenjáró, költségvetési kátyúokozásról elhíresült bohóc, Alberto João Jardim királysága, Madeira. Ottan is Funchal, a világ egyik legszebb fekvésű városa (persze mindjárt  Budapest és tán Rio de Janeiro után). Nos, ha valahol nem maradhat el a tűzijáték, az ez a tengerparti színház (tényleg olyan, mint egy amfiteátrum), mert még a Guiness rekordok könyvében is meg vagyon írva, hogy a funchali szilveszter a világ legnagyobb pirotechnikai attrakciója. Nem csak helyi lakosok élvezik persze a spectaculumot, hanem mindenféle rendű és rangú turisták, szárazföldről és tengerről (akarom mondani, luxushajóról) egyaránt. Madeira előnye, hogy kedvező éghajlata miatt még fürödni is lehet ilyenkor a tengerben (és nem kell hozzá fakír hajlamú orosz vagy kínai élharcosnak nyugdíjasnak lenni).

De ugorjunk át a tengerentúlra, és a déli féltekére, ahol - rossz még belegondolni is - most éppen nyár van. Most és farsangkor. Hát, úgy könnyű...

Senkit nem fog meglepni különösebben, hogy Rio de Janeiro-ban elég nagy a buli. És van tűzijáték is, naná. Meg tengerpart (Copacabana), és turisták. De most jön a spéciség. Ugyanis ez az újévi dzsembori egy afrikai illetőségű, Brazíliában is sokak által tisztelt orixá-hoz (ejtsd: orisá) vagyis istennőhöz, Iemanjához (ejtsd: jemánzsá) kötődik (neve annyit tesz, mint Az anya, akinek gyermekei halak). Elvileg erősnek kellene lennie a konkurrenciaharcnak Szűz Mária és közte, de a brazilok lelkében a két figura elég klasszul megfér egymással, sőt, szépen egybeolvadtak. (A katolicizmus nagy előnye, hogy nagyszerűen bekebelezi más vallások isteneit és istennőit, még akkor is, ha azok olyan dögösek, mint a képen látható.) A szexcsatákon bővebben is olvashattok róla.

Nos, az ünneplő cariocák (Rio de Janeiro-i lakosok) mindenféle felajánlásokat tesznek Iemanjá termékenység- és tengeristennőnek, valamint részt vehetnek az ún. banho de pipoca-ban (pattogatott kukorica-fürdő), amely a tisztátalan és átkozott dolgokat hivatott távol tartani a jámbor hívektől - természetesen a szex nem tartozhat a tisztátalan dolgok közé, végtére is termékenységistennőről beszélünk! (Tessék mostantól másképp nézni a pattogatott kukoricára, a moziban is az tartja távol tőlünk a filmvásznon megjelenő gonoszt, a pasink kezét viszont odavonzza!) Szintén hagyomány, hogy Rióban szilveszter este fehér ruhában illik grasszálni az utcákon, nyilván a megtisztulásra, az újrakezdésre utalva ezzel.

São Paulo-ról nem találtam semmi extrát, a látogatószámokat kivéve (2008-ban majdnem 2 és fél millió ember vett részt az idén 120 éves Avenida Paulistán zajló bulin, idén is több, mint 2 milliót várnak). Sok zene, elmaradhatatlan tűzijáték, más látványosságok. Ha valakinek mesélnivalója lenne, az ne fogja vissza magát.

Feliz 2012 para todos!

Szent Iván éj. Ez következik most. Ami annyit jelent, hogy szerte a világon rengeteg helyen kirúgnak a népek a hámból, de mi most csak egyetlen városra koncentrálunk ezügyben, mégpedig az Invictára. Vagyis Portóra. (Legújabb hírek szerint egy ottani építkezésen megtalálták Villas-Boas gerincét is, de én nem mennék ilyen messzire. Vagyis nem ásnék ennyire mélyre.)

Mivel ez nem a szexcsaták blogom, a kultúrtörténeti hátteret ezúttal hanyagolom, és csak a portói São João [ejtsd: szao zsoáo, vagyis Szent János]-ünnep érdekességeiről írok néhány szót. (Utólag is elnézést kérek, hogy a lisszaboni Szent Antalt kihagytam, tán jövőre bepótolom.) Életemben egyszer szántam rá magam, hogy kimenjek ezen az éjszakán az utcára, merthogy rendkívül kellemetlen dolgok tudnak történni az ember fiával és lányával odakint. Konkrétan kalapáccsal ütögethetik a fejünket az ellenkező nem tagjai, igaz, maradandó sérüléseket azért elég nehéz így szerezni, mert a kalapácsok echte műanyag ócskaságok, és megdöbbentő módon NEM Kínában készülnek, hanem Gondomarban ... A hagyománytisztelőbb népek póréhagymával kedveskednek: fejbevágás, egyéb testrészek megtámadása, esetleg a hagyma képünkbe dörgölése mind belefér a jópofaságba. 

A festa tipikus növénye a manjerico (bazsalikom), amelyet kis vázákban árulnak, apró zászlót tűznek bele, és a srácok bírják meglepni vele a kedvesüket. Úgy rémlik, én is kaptam egyszer, de régen volt ... 

Portóban tehát ma este nem illik aludni, a Ribeirán, a folyóparton gyülekeznek mindazok, akiknek a nagy krízis közepette még van kedvük, szardíniát és farturát zabálnak (utóbbi fánkszerű, baromi hízlaló tészta, porcukorral megszórva, a hamburgeradóra igencsak esélyes lenne), és remélhetőleg vinho verdét, zöld bort isznak (de lehet sört is, persze). Ma ráadásul a munka hősének tartott Portóban nem is kellett dolgozni, hogy legyen mindenkinek energiára az éjszakázásra, kivételt képeztek az országgyűlési képviselők, új seprű jól söpör-alapon, de ők úgyis Lisszabonban ücsörögnek. Most állt fel a kormány, most alakult a parlament, de máris bejelentették, hogy idén nincs vakáció. Mondjuk, ez a minimum, ha már pont a vakáció kezdetén kezdenek uralkodni szolgálni.  

Máris megy a szörnyűséges pimba-zene, kicsit se trágár szöveggel. Kellemes szent Iván éjt. Ott jó idő van, itt kitört a vihar. 

A vezető hír talán nem is az új miniszterelnök, Pedro Passos Coelho beiktatása, de azért illik ezzel kezdenünk. Annak rendje és módja szerint a köztársasági elnök, Cavaco Silva a PSD (Szocdem Párt) elnökét bízta meg kormányalakítással, miután a koalíciós tárgyalások sikerrel lezajlottak. Passos Coelho (nem Paulo, nehogy valaki összetévessze) a PP (Néppárt) első emberével, Paulo Portassal (ez viszont Paulo) fog küzdeni az elkövetkezendő években a kormányon belül. Egyébként pedig a három parlamentbe bejutott ellenzéki párttal, meg a trojkával, meg a saját népével, de ez utóbbi lesz a legkeményebb küzdelem.

Passos Coelho szűzbeszédében nagy meglepetések nem hangzottak el, a kulcsszavak akár itthonról is ismerőseknek tűnhetnek: takarékosság, stabilitás, karcsú állam, vagyis osztogatás nincs, megszorítások viszont várhatóak. Drukkoljunk nekik, sok egyebet nem tehetünk. (A poszt címe a beszédből vett idézet.)

Az országgyűlés elnökének megválasztása eddig nem sikerült, Passos Coelho bepróbálkozott a 16 éve politikától visszavonult, és csak most aktivizálódott Fernando Nobre-val, de leszavazták, és nem akarnak újból nekifutni a dolognak, így a jelek szerint női elnöke lesz a portugál törvényhozásnak, Assunção Esteves személyében. Ennek bizony örülünk!

És most a foci: ha van valaki, aki ezekben az ínséges időkben még portugálként is nagyot szakíthat (mondjuk, Cr. Ronaldón és Mourinhón kívül), sőt, épp azon van, hogy ezt meglépje, az André Villas-Boas. A Porto edzője nem tudott ellenállni a Chelsea elképesztő ajánlatának, és otthagyja Európa Liga-győztes csapatát, így aztán nem sok reményünk marad az UEFA-kupára jövőre. Szomorú fejlemény ez, főleg, mert még Moutinhót és Falcao-t is magával akarja vinni a mini-Mourinhónak becézett edző, aki ebben is mesterét és példaképét utánozza, hiszen a mór is Londonba igazolt a Portóból, azzal a nagy különbséggel, hogy ő még előtte az UEFA-kupát is besöpörte. A gyerekkorában sárgarépának becézett, echte portói Villas-Boas nemrég ugyan még határozottan állította, hogy maradni akar, de az vesse rá az első követ, aki nem szeretne sokat, nagyon sokat keresni. A Porto persze nem szívbajos, és úgy 85 millió eurót fog nyerni az üzleten. Legalább nekik nem kell meghúzni a nadrágszíjat. (Lehet, hogy Pinto da Costára kéne bízni az egész államháztartást.) Az új edző egyelőre Vítor Pereira, Villas-Boas eddigi asszisztense lesz.

A ma estével gyakorlatilag vége a szezonnak, és a Porto szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, hazaviheti a portugál kupát is, miután 6-2-re megverte a szintén észak-portugáliai Vitória Guimarães csapatát. Visszatért tehát a sokgólos meccsekhez, szép búcsú volt az idénytől.

A Millennium BCP Bank által szponzorált portugál kupát egyébként a legyőzhetetlen város együttese zsinórban harmadszor nyeri meg ebben az évben, és ezzel a veretlenül hozott bajnokság illetve az Európa Liga-beli elsőség után a harmadik címet is besöpörte. Egyedül a Ligakupát hagyta ki, igaz, nem is nagyon hederített rá. 

Villas-Boas csapata útban van Lisszabonból hazafelé, ezúttal remélhetőleg nem rohad le a buszuk sem, és a portóiak újra őrjönghetnek egy sort, noha még az előző kábulatból se tértek teljesen magukhoz. Nem könnyű egy örökké győztes klub drukkerének se lenni. 

Most elsősorban persze azért kell szorítaniuk, hogy ne verjék szét ezt a baromi jól működő gárdát, merthogy a legjobbak megkörnyékezése már elkezdődött, az nyilvánvaló. 

A tegnapi győzedelmi bevonulást Portóban kissé beárnyékolta, hogy a reptérről a városközpont felé vezető úton (hányszor tettem meg én is zötyögő ottani "BKV-val"!) az FC Porto fedetlen diadalbusza háromszor is lerohadt. A harmadik leállás után a csapat illetékesei a cégtől, amely a panorámabuszt biztosította, cserejárművet kértek. A Portói Baixa-ra vagy az alvárosba így másfél órás késéssel futott be a diadalkocsi, amely sajna nem is volt olyan klasszul feldíszítve (kép: Jornal de Notícias), de ezzel most senki nem foglalkozott különösebben. 

Szerencsére a portugálok hozzá vannak szokva a több órás csúszásokhoz, egy-két óra megse kottyan, és egyébként is jó az idő, nem zavartatták magukat különösebben, bár voltak bőven, akik kimentek a reptérre a csapat elé, és egymást sarkát taposták - ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. Aztán, mikor végre tényleg megérkezett a busz, kitört az össznépi őrület.

Villas-Boas többek között Mourinhónak ajánlotta az Európa Liga győzelmet, hiszen nagyrészt neki is köszönheti. Talán a mester nem bánta volna tegnap, ha a Real Madrid helyett még a Porto edzője, és őt ünneplik a tömegek. 

Bragában is örömmel fogadták a második helyezett csapatot, senki nem csalódott a vereség miatt, az edző, Domingos Paciência mégis lemondott posztjáról.