Június 10. Luzitániában kábé olyan, mint idehaza augusztus 20. Nyár van és katonai parádé, a köztársasági elnök beszédet mond, a tugák (portugálok) önmagukat ünneplik.

Azért pont június 10., mert 1580-ban ezen a napon halt meg a minden idők legnagyobb portugál költőjének kikiáltott Luís Vaz de Camões (itt balra: nem kacsint, hanem félszemű volt), aki a Luziádákkal írta be magát a világirodalomba. Nem kis teljesítmény egy gyakorlatilag sikertelen vállalkozásról hőseposzt összehozni: a főszereplő, Vasco da Gama ugyan eljutott Indiába, de olyan nagy eredményt nem tudott felmutatni, így aztán a nem utolsósorban megélhetési célból is alkotó poéta kiagyalta a Boldogok szigete című megoldást, amely Vasco fáradt és frusztrált hajósainak egy ingyen luxusbordélyház minden kellemetességét kínálta, mivel más jutalomra nem nagyon számíthattak se az úton, se odahaza. (Erről ugyan most Asterix jut eszembe, akinek egy hasonló hely elsősorban azért nem smakkolt, mert ambróziával kellett volna beérnie vaddisznó pecsenye helyett, de haladjunk.)

Ahhoz képest, hogy a Költő mikor szenderült jobblétre, tán meglepő lehet, hogy az ünnep csak 1910-ben, a köztársaság létrejötte után jelent meg, mikor egy rakás valláshoz kapcsolódó dátumot töröltek a pirosbetűsek közül, de valamikor csak kell lustálkodni meg vonulgatni, így fellapozták a történelem könyveket, ugyan miféle dátumok lennének alkalmasak a nép buliigényének kielégítése céljából, és a lisszaboni önkormányzatnál valakinek, aki nyilván a szokásosnál is jobban értékelte az irodalmat, eszébe jutott az eposzalkotó. A június 10. sokáig csak lokális, városi ünnepként funkcionált, aztán valahogy megtetszett másoknak is, így pár éven belül országossá avanzsált.

Mire Salazar kitalálta a maga szép új világját, a június 10-e már egészen bevett nap volt, de 1944-ben, a nemzeti futballstadion, a Jamor (ejtsd: zsámór) felavatása alkalmából (ugyan nem sok épületet avathattak abban az évben Európa-szerte) a diktátor rendkívüli timing-érzékkel rendelkezvén hozzábiggyesztette a dátum eddigi meghatározásaihoz a faj ünnepe (dia da raça) kitételt is. Bár meglehetősen homályos, mit értett portugál fajon az egyébként nem rasszista rezsim, 1974-ig, a szegfűs forradalomig maradt az elnevezés.

1963-ban még egy funkciót kapott a pirosbetűs: a fegyveres erők napja lett, nem függetlenül az akkor már 2 éve zajló gyarmati háborúktól. 1978-ban, négy esztendővel a forradalom után fixálták az ünnep máig érvényben lévő elnevezését: Portugália, Camões és a portugál közösségek napja: utóbbi alatt elsősorban az emigráns közösségeket értik.