Portugálos dolgok

Vasárnap kedződik a portugál parlamenti választások igazi kampányidőszaka. Ez csak azért meglepő kissé, mert én úgy vettem észre, hogy egyfolytában kampány van. De ők ezt itt előkampánynak hívják.

Ha már benne voltak a sűrűjében, gyorsan lebonyolítottak néhány vitát, minden parlamenti párt vezetője beszélgetett minden parlamenti párt vezetőjével külön-külön (5 emberről van szó összesen). Vagyis az fel sem merült senkiben, még az arroganciájáról és nagyképűségéről hírhedt José Sócratesben (Szocialista Párt) sem, hogy ne lenne értelme vitázni akár a Baloldali Blokk képviselőjével, akár a kommunista párt szimpatikus főtitkárával, mert nekik például semmi esélyük kormányra kerülni. Csak kissé szarkasztikusan megjegyezte, hogy ha valaki kiáll vele, legalább legyen programja, mert ez így olyan gáz ... 

Tegnap volt a Sócrates-Passos Coelho szópárbaj, időméréssel és egy moderátorként funkcionáló újságíróval: az elemzők szerint a jóképű Passos Coelho (Szodcem Párt) az eddigi vitákkal ellentétben, amelyekben nem nyújtott valami fényes teljesítményt, ezúttal jó érzékkel riposztolt, Sócrates pedig hozta a szokásos, lehengerlő formáját. A jobboldali Néppárt elnöke, Paulo Portas (akinek a bátyja egyébként a politikai paletta pont ellenkező oldalán elhelyezkedő Baloldali Blokk egyik főembere) ugyancsak lehengerlően szerepelt, nagy valószínűséggel ő lehet majd a mérleg nyelve, bár inkább méreggel teli nyelvéről volt ismeretes, mielőtt politikussá vedlett, ugyanis oknyomozó újságíróként az Independente című lapban mindenkiről leszedte a keresztvizet, akiről csak lehetett. 

A kampány hivatalosan tehát még csak most kezdődik: holnap kirajzanak a politikusok vidékre, végigjárják az összes kirakodóvásárt, és megpuszilgatják a kofákat, meg hasonló örömteli cselekedeteket hajtanak végre ingujjra vetkőzve. 

Közben a portugál külügybe berendelték a német nagykövetet, hogy barátilag elmagyarázzák neki: Merkel asszony kissé el van tájolva, mikor arról beszél, hogy a portugáloknak mélyen magukba kellene nézniük, mert több szabadság jár nekik, mint a németeknek, de a nyugdíjkorhatáron se ártana elmerengniük. Ez a meggondolatlan merkeli jótanács engem is meglepett, ugyanis a németeknél több szabadsága szerintem senkinek nincs, különben nem velük lenne tele a világ összes üdülőhelye és turisztikai központja. A nyugdíjkorhatár meg ... Na, láttam pár németet elmenni előnyugdíjba, egészen közelről. És nem fognak éhezni. 

A tegnapi győzedelmi bevonulást Portóban kissé beárnyékolta, hogy a reptérről a városközpont felé vezető úton (hányszor tettem meg én is zötyögő ottani "BKV-val"!) az FC Porto fedetlen diadalbusza háromszor is lerohadt. A harmadik leállás után a csapat illetékesei a cégtől, amely a panorámabuszt biztosította, cserejárművet kértek. A Portói Baixa-ra vagy az alvárosba így másfél órás késéssel futott be a diadalkocsi, amely sajna nem is volt olyan klasszul feldíszítve (kép: Jornal de Notícias), de ezzel most senki nem foglalkozott különösebben. 

Szerencsére a portugálok hozzá vannak szokva a több órás csúszásokhoz, egy-két óra megse kottyan, és egyébként is jó az idő, nem zavartatták magukat különösebben, bár voltak bőven, akik kimentek a reptérre a csapat elé, és egymást sarkát taposták - ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. Aztán, mikor végre tényleg megérkezett a busz, kitört az össznépi őrület.

Villas-Boas többek között Mourinhónak ajánlotta az Európa Liga győzelmet, hiszen nagyrészt neki is köszönheti. Talán a mester nem bánta volna tegnap, ha a Real Madrid helyett még a Porto edzője, és őt ünneplik a tömegek. 

Bragában is örömmel fogadták a második helyezett csapatot, senki nem csalódott a vereség miatt, az edző, Domingos Paciência mégis lemondott posztjáról. 

Valószínűleg senkit nem lep meg, úgyis mindenütt ott lesz az újságokban, de ha már figyelemmel kísértük az eddigieket, a döntőt se hagyhattuk ki. Bejött a papírforma, nem túl látványos és nem igazán izgalmas meccsen az F. C. Porto 1-0-ra hozta az Európa Liga fináléját. A Bragának a 2. hely is hatalmas eredmény, úgy egyébként a Benfica se panaszkodhatna akármely más évben, de ez az esztendő egészen különlegesre sikeredett.

Ahogy a napokban hírül adták, a Porto veretlenül élte túl a portugál bajnokságot, azért ez se kis teljesítmény (a Braga 4. helyen végzett), mindenesetre most joggal hívhatják a csapatot is a város után INVICTA-nak, vagyis legyőzetlennek - a települést soha nem vette be ellenség, ezért szokás így, cidade invicta-ként hivatkozni rá. Jó omen egy focicsapatnak is.

Most csak ennyi - Villas-Boasnak, a valaha volt legfiatalabb edzőnek, aki ilyen nemzetközi versenyt képes volt megnyerni (illetve a csapatával meghódítani), gratula, és így tovább a mourinhói úton! Jövőre BL győzelem! Falcao-t meg ne engedjék már el, ha lehet!

Most már nincs magára valamit adó blog és blogger, de tán még kommentelő is alig, aki ne nyilvánult volna meg Dominique Strauss-Kahn és a szobalány ügyében, mivel pedig pénteken nem csak annak a napja lesz, hogy az IMF dönt a Portugáliának nyújtandó segítségről, hanem annak a napja is, hogy a volt vezér Manhattan-ben reszketve áll majd bíróság előtt a hajdani Jacko ügyvédjének társaságában, nem hallgathatunk róla mi sem. (Ha ezt egyszer megfilmesítik, jaj, de szeretném látni!)

Fernando Teixeira dos Santos, egyelőre még portugál pénzügyminiszter mindenesetre reméli, hogy DSK távolmaradása a pénteki döntésről semmiben nem befolyásolja annak kimenetelét: erre valóban nincs sok esély, az IMF attól még nem dől össze, hogy kilőtték a főmuftit, the show must go on. Mindenesetre érdekes egy hét ez is, nem panaszkodhatunk unalomra.

Ami azt illeti, ha már valaki bűntényre szánja el magát, legyen az gyilkosság vagy molesztálás, lehetőleg ne New York egyik luxusszállodáját válassza helyszínül. Nem magával a várossal vagy a szállodákkal van itt gond, hanem az amerikai törvények elképesztő mivoltával, a halmozott büntetésekkel, valahol az egész amcsi igazságszolgáltatási rendszerrel - de nem az én tisztem pálcát törni felette. Mindenesetre eszembe ötlik egy portugál vonatkozású bűntény, szintén New York-i helyszínnel, szintén szállodai szobában, és szintén szexuális jelleggel, amely januárban történt (Carlos Castro meggyilkolása), de erről tán egy másik alkalommal írok majd: ebben a posztban ejtettem róla pár szót.

Még pár rövid megjegyzés:

A portugál Paulo Sousa a Videoton új trénere. Úgy látszik, a luzitán edzőktől per definitionem csodát várnak, Sousától most konkrétan azt, hogy bejuttassa a magyar bajnokot vagy a Bajnokok Ligájába, vagy az Európa Ligába. Nem mondhatni, hogy nagy edzői múlt van a háta mögött (de majd most!), játékosként messzebbre jutott, válogatott is volt 51 alkalommal, 2007-ben kezdte a trénerkedést, a 16 év alatti portugál válogatott után az angol másodosztályban sertepertélt. Kíváncsi vagyok, mi lesz még ebből.

Ma Dublinban az Európa Liga döntője a Porto és a Braga között. Egy tutibiztos, akárki győz, a portugál foci dicsőül meg. Én azért remélem, a papírforma teljesül.

Ha valaki nem szereti a vallásos műsorokat, akkor május 13-án ne kapcsolja be a portugál tévét. Ekkor ugyanis orrba-szájba Fátima a téma, lévén ez a nap az első Mária-jelenés emléknapja.

1917-ben ekkor látta meg először a három szerencsétlen kis pásztorgyerek, Lúcia, Francisco és Jacinta Szűz Máriát, akit azóta Nossa Senhora de Fátima-ként vagyis fátimai Miasszonyunkként emlegetnek. Egyszer talán majd írok egy posztot a szexcsatákon arról, miért van a Szűzanyának annyi személyisége, ahány falu, ahol állítólag megjelent, és ezek a személyiségek a nép lelkében vajon milyen kapcsolatban állnak az elvileg oszthatatlan Máriával, aki Jézus anyjaként szerepel a Bibliában ...

Térjünk vissza azonban Fátimára, vagyis a Cova de Iria-ra, arra a barlangra, ahol először vélték meglátni a Szüzet a gyerekek. Mivel hármuk közül csak Lúcia, a legidősebb látnok érte meg a felnőttkort (unokatestvéreit a spanyolnátha vitte el nem sokkal a Szűz Mária-jelenések után), máig nagy rejtély, mi is történt valójában azon a napon vagy azokban a napokban. Szkeptikus ember lévén nem nagyon hiszem, hogy valóban a Szűzanya jelent meg a pásztorgyerekek előtt. (Lúcia 1937-ben publikált könyvében hozzátette ehhez, hogy még 1916 folyamán többször láttak egy angyalt is, aki Portugália őrangyalának mondta magát, és imádkozni tanította őket.) De hogy mit láttak akkor, és mit láttak később, majdnem minden hónap 13-án (az égiek nem babonásak) fél éven keresztül, ideértve a napcsodát is, amelyet tömegek észleltek (bár megjegyzendő, hogy más, egyébként vallásos emberek meg nem vettek aznap észre semmit), olyan rejtély, amelyről majd talán egy konteo-posztban olvashatunk bővebben. (Én kíváncsian várom!)

Tény, hogy az egyetlen, spanyolnáthát túlélő látnokot, Lúciát az Egyház gyakorlatilag azonnal lekapcsolta, és bezárva tartotta, természetesen apáca lett belőle, és természetesen egy szót se mondhatott vagy írhatott le anélkül, hogy azt előzőleg ne cenzúrázták volna. Az Estado Novo (lásd Salazar-poszt) kétségkívül hasznot húzott a fátimai jelenésekből, mind anyagi, mind politikai értelemben. Ha van máig rentábilis vállalkozás az egyébként mindenféle szempontból válságban lévő országban, az Fátima. Nemrég építettek egy hatalmas új templomot: mert volt miből. A kultusz szinte állami szintű, magára valamit adó politikus nem piszkálja a fátimai bizniszt, és nem is nagyon kételkedik ... A nehézségek sose ártanak egy zarándokhelynek, inkább jót tesznek neki: még többen kelnek útra, még többen csúsznak térden az utolsó métereken, még többen hagyják ott kisebb-nagyobb összegű pénzadományukat a perselyekben. (Bár azt még nem hallottam, hogy valaki az államadósság törlesztésére akarná ezt a pénzt felajánlani, pedig lenne mit törleszteni, most meg végképp lesz!)

Néhány érdekes adalék:

A Fátima név természetesen arab, egy időben a muszlim testvérek fel is figyeltek a dologra, hiszen Mohamed kedvenc lányát Fátimának hívták. Úgy tudom, néhány útra is keltek Portugáliába, de csalódniuk kellett. (Azért érdekes fricska ez egy Mária-kegyhelytől.) A legenda szerint a falu egy arab hercegnőről kapta a nevét, akit az Ourém-i herceg vett feleségül, miután a rekonkviszta során a portugál sereg fogságába került.

II. János Pál pápát, akit a napokban avattak boldoggá, 1981-ben szintén ma, május 13-án próbálta megölni Ali Agca: a pápa értelmezésében a merényletet ő csak azért volt képes túlélni, mert a Szűzanya közbelépett az érdekében. (Egyébként a sokáig titokban tartott 3. fátimai titok állítólag ennek a merényletnek az előrejelzése volt ... vagy sem.)

Fátima témájára még mindenképp visszatérek, akit pedig érdekel egy kicsit személyesebb és szarkasztikusabb hangnemben, az olvasson bele ebbe a regényfejezetbe.