Portugália nem bukhat el és nem fog elbukni

A vezető hír talán nem is az új miniszterelnök, Pedro Passos Coelho beiktatása, de azért illik ezzel kezdenünk. Annak rendje és módja szerint a köztársasági elnök, Cavaco Silva a PSD (Szocdem Párt) elnökét bízta meg kormányalakítással, miután a koalíciós tárgyalások sikerrel lezajlottak. Passos Coelho (nem Paulo, nehogy valaki összetévessze) a PP (Néppárt) első emberével, Paulo Portassal (ez viszont Paulo) fog küzdeni az elkövetkezendő években a kormányon belül. Egyébként pedig a három parlamentbe bejutott ellenzéki párttal, meg a trojkával, meg a saját népével, de ez utóbbi lesz a legkeményebb küzdelem.

Passos Coelho szűzbeszédében nagy meglepetések nem hangzottak el, a kulcsszavak akár itthonról is ismerőseknek tűnhetnek: takarékosság, stabilitás, karcsú állam, vagyis osztogatás nincs, megszorítások viszont várhatóak. Drukkoljunk nekik, sok egyebet nem tehetünk. (A poszt címe a beszédből vett idézet.)

Az országgyűlés elnökének megválasztása eddig nem sikerült, Passos Coelho bepróbálkozott a 16 éve politikától visszavonult, és csak most aktivizálódott Fernando Nobre-val, de leszavazták, és nem akarnak újból nekifutni a dolognak, így a jelek szerint női elnöke lesz a portugál törvényhozásnak, Assunção Esteves személyében. Ennek bizony örülünk!

És most a foci: ha van valaki, aki ezekben az ínséges időkben még portugálként is nagyot szakíthat (mondjuk, Cr. Ronaldón és Mourinhón kívül), sőt, épp azon van, hogy ezt meglépje, az André Villas-Boas. A Porto edzője nem tudott ellenállni a Chelsea elképesztő ajánlatának, és otthagyja Európa Liga-győztes csapatát, így aztán nem sok reményünk marad az UEFA-kupára jövőre. Szomorú fejlemény ez, főleg, mert még Moutinhót és Falcao-t is magával akarja vinni a mini-Mourinhónak becézett edző, aki ebben is mesterét és példaképét utánozza, hiszen a mór is Londonba igazolt a Portóból, azzal a nagy különbséggel, hogy ő még előtte az UEFA-kupát is besöpörte. A gyerekkorában sárgarépának becézett, echte portói Villas-Boas nemrég ugyan még határozottan állította, hogy maradni akar, de az vesse rá az első követ, aki nem szeretne sokat, nagyon sokat keresni. A Porto persze nem szívbajos, és úgy 85 millió eurót fog nyerni az üzleten. Legalább nekik nem kell meghúzni a nadrágszíjat. (Lehet, hogy Pinto da Costára kéne bízni az egész államháztartást.) Az új edző egyelőre Vítor Pereira, Villas-Boas eddigi asszisztense lesz.

0 Tovább

Portugália napja, meg ami még belefért

Június 10. Luzitániában kábé olyan, mint idehaza augusztus 20. Nyár van és katonai parádé, a köztársasági elnök beszédet mond, a tugák (portugálok) önmagukat ünneplik.

Azért pont június 10., mert 1580-ban ezen a napon halt meg a minden idők legnagyobb portugál költőjének kikiáltott Luís Vaz de Camões (itt balra: nem kacsint, hanem félszemű volt), aki a Luziádákkal írta be magát a világirodalomba. Nem kis teljesítmény egy gyakorlatilag sikertelen vállalkozásról hőseposzt összehozni: a főszereplő, Vasco da Gama ugyan eljutott Indiába, de olyan nagy eredményt nem tudott felmutatni, így aztán a nem utolsósorban megélhetési célból is alkotó poéta kiagyalta a Boldogok szigete című megoldást, amely Vasco fáradt és frusztrált hajósainak egy ingyen luxusbordélyház minden kellemetességét kínálta, mivel más jutalomra nem nagyon számíthattak se az úton, se odahaza. (Erről ugyan most Asterix jut eszembe, akinek egy hasonló hely elsősorban azért nem smakkolt, mert ambróziával kellett volna beérnie vaddisznó pecsenye helyett, de haladjunk.)

Ahhoz képest, hogy a Költő mikor szenderült jobblétre, tán meglepő lehet, hogy az ünnep csak 1910-ben, a köztársaság létrejötte után jelent meg, mikor egy rakás valláshoz kapcsolódó dátumot töröltek a pirosbetűsek közül, de valamikor csak kell lustálkodni meg vonulgatni, így fellapozták a történelem könyveket, ugyan miféle dátumok lennének alkalmasak a nép buliigényének kielégítése céljából, és a lisszaboni önkormányzatnál valakinek, aki nyilván a szokásosnál is jobban értékelte az irodalmat, eszébe jutott az eposzalkotó. A június 10. sokáig csak lokális, városi ünnepként funkcionált, aztán valahogy megtetszett másoknak is, így pár éven belül országossá avanzsált.

Mire Salazar kitalálta a maga szép új világját, a június 10-e már egészen bevett nap volt, de 1944-ben, a nemzeti futballstadion, a Jamor (ejtsd: zsámór) felavatása alkalmából (ugyan nem sok épületet avathattak abban az évben Európa-szerte) a diktátor rendkívüli timing-érzékkel rendelkezvén hozzábiggyesztette a dátum eddigi meghatározásaihoz a faj ünnepe (dia da raça) kitételt is. Bár meglehetősen homályos, mit értett portugál fajon az egyébként nem rasszista rezsim, 1974-ig, a szegfűs forradalomig maradt az elnevezés.

1963-ban még egy funkciót kapott a pirosbetűs: a fegyveres erők napja lett, nem függetlenül az akkor már 2 éve zajló gyarmati háborúktól. 1978-ban, négy esztendővel a forradalom után fixálták az ünnep máig érvényben lévő elnevezését: Portugália, Camões és a portugál közösségek napja: utóbbi alatt elsősorban az emigráns közösségeket értik.  

13 Tovább

Kábítás nélkül nyerte a választásokat a jobboldal Portugáliában

Az utóbbi napok tendenciái alapján nem lepett meg senkit a tegnapi portugál parlamenti választások eredménye. A március közepén lemondásra kényszerített szocialista miniszterelnök, José Sócrates megkapta a luzitánoktól az elbocsátó szép üzenetet. Ellenfele, a Passos Coelho vezette szociáldemokrata párt (PSD) nyert, de mivel az abszolút többséghez nem elegendően szavaztak rájuk, kénytelenek lesznek koalíciót kötni a harmadik politikai erővel, Paulo Portas Néppártjával (CDS-PP). Noha este még egyikük se akart erről nyilatkozni, a politikai kényszer nyilvánvaló, és berzenkedés sincs ezekben a pártokban egymás iránt: kormányoztak ők már korábban is együtt.

A parlamentben a jelek szerint (mivel a külföldön élők szavazatai még négy mandátum sorsáról döntenek, valódi végeredménnyel nem szolgálhatunk, és felmerült, hogy az eddig ismeretlen Partido pelos Animais vagyis az Állatok Pártja is esélyes egy mandátumra) ezután is ugyanaz az öt politikai erő fog Portugália sorsáról dönteni, amely eddig. Az első bekezdésben említett hármon túl jelen lesznek a kommunisták (CDU) és a Baloldali Blokk tagjai: utóbbiakat tartják egyébként az idei választások legnagyobb vesztesének, a mostantól fele annyian ülnek majd az országházban, mint 2009-től. 

De nézzük a számokat:

1. PSD (Szociáldemokrata Párt): 105 képviselő (36,8%)

2. PS (Szocialista Párt): 73 képviselő (28,1%)

3. CDS/PP (Néppárt): 24 képviselő (11,7%)

4. CDU (Kommunista Párt): 16 képviselő (7,9%)

5. BE (Baloldali Blokk): 6 képviselő (5,2%)

A részvétel 58,9%-os volt (érdekes módon a portugálok a szavazásban részt nem vett, tehát tartózkodó állampolgárokat számolják ilyenkor, vagyis 41,1%-ot tüntetnek fel): mint minden ilyen alkalommal, ezúttal is sajnálatukat fejezték ki a viszonylag alacsony voksolási számarányok miatt, de a lényeg annyi, hogy a választások érvényesek, eredményüket mindenki elfogadta, sőt, a vesztes párt szóvivője még azelőtt elismerte vereségét, hogy megszámolták volna a szavazatokat. Nem volt magyarázkodás, nem volt vádaskodás, senki nem akart győztesnek tűnni annak ellenére, hogy vesztett. José Sócrates mosolyogva és párttársai tiltakozása közepette mondott le elnöki tisztéről, teljes egészében magára vállalva a felelősséget a vereségért. Egy újságírói kérdésre, miszerint bíróság előtt is vállalja-e a felelősséget, értetlenkedve kijelentette (a szocik kifütyülték a kérdés feltevőjét), hogy nem érti, miről van szó.

A kampány egyébként meglehetősen csendesre sikeredett, a reklámok - szerintem - borzasztóak voltak, de minden parlamenti erő tisztességgel vitatkozott a többiekkel, mivel pedig a bíróság úgy döntött, hogy a nem parlamenti erőknek is joguk van a tévében szerepelni és a többiekkel megvitatni álláspontjaikat, az RTP helyet és időt biztosított ezeknek is: az már nem a sajtó hibája, hogy a parlamenti pártok nem voltak hajlandóak leülni a kisebb jelentőségű mozgalmak képviselőivel, így azok egymásnak oszthatták az észt. 

A kampány érdekessége egyébként, hogy a nyertes jobboldal ugyanúgy nem ígérgetett, mint ahogy azt a baloldal sem tehette. Sőt, ha lehet, a PSD keményebb jövőképet festett, mint a szocialisták, mindenki tisztában van vele, hogy még nagyobb megszorítások jönnek, és mégis megválasztották őket. Így, kábítás nélkül is lehet választásokat nyerni - valahol Európában. Az persze más kérdés, hogy mi lesz, ha elkezdenek kormányozni: az emberek ott se fogják ölbetett kézzel tűrni, hogy megnyirbálják a kiváltságaikat. Pedig ez elkerülhetetlen. 

1 Tovább

Már megint az abortusz-törvény

Portugáliában mindössze négy éve legális az abortusz. (A terhességet annak 10. hetéig lehet megszakítani.) Nem volt könnyű eljutniuk idáig. A második, ezügyben kiírt népszavazás eredménye az, hogy végre törvényessé tették, ami illegálisan, fű alatt, súlyos veszteségekkel korábban is ugyanúgy folyt, mint bárhol másutt a világban. Csak a szegényebb nők sarlatánhoz mentek, a gazdagabbak meg Spanyolországba ... (Az első referendumot még 1998-ban rendezték.)

A szocdemek kormányfő-jelöltje, Passos Coelho most azt találta mondani, hogy újból elővehetik az abortusz-témát, és akár kiírhatnak egy harmadik népszavazást is, merthogy nincs olyan nagy konszenzus ebben a kérdésben. Ez a kacsingatás a jobboldal és az Egyház felé nem túl okos húzás szerintem. Ha a PSD nem csinál semmit, jobban jár, mint ha ilyen ötletekkel jön. De a kampányban valamit mégiscsak kell mondani, amivel az ember bekerül a hírekbe.

Sócratesnek (Szocialista Párt) magas labda volt, le is csapta, emlékeztetve arra a sok nőre, aki az abortusztilalom hosszú évtizedei alatt maradandó károsodást szenvedett illetve meghalt a nem megfelelő beavatkozások következtében. Az illegális terhességmegszakítást választók a testi szenvedéseken túl gyakran további lelki sebeket szereztek az őket ellátó egészségügyi intézményekben, és máig sok olyan nőgyógyász van, aki nem hajlandó elvégezni a beavatkozást: emiatt az állam privát, sokszor külföldi tulajdonú intézményekkel kötött szerződést, hogy mindenki hozzájuthasson a "szolgáltatáshoz", akinek sajnálatos módon szüksége van rá. 

0 Tovább

A portugál kupát is besöpörte a Porto

A ma estével gyakorlatilag vége a szezonnak, és a Porto szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, hazaviheti a portugál kupát is, miután 6-2-re megverte a szintén észak-portugáliai Vitória Guimarães csapatát. Visszatért tehát a sokgólos meccsekhez, szép búcsú volt az idénytől.

A Millennium BCP Bank által szponzorált portugál kupát egyébként a legyőzhetetlen város együttese zsinórban harmadszor nyeri meg ebben az évben, és ezzel a veretlenül hozott bajnokság illetve az Európa Liga-beli elsőség után a harmadik címet is besöpörte. Egyedül a Ligakupát hagyta ki, igaz, nem is nagyon hederített rá. 

Villas-Boas csapata útban van Lisszabonból hazafelé, ezúttal remélhetőleg nem rohad le a buszuk sem, és a portóiak újra őrjönghetnek egy sort, noha még az előző kábulatból se tértek teljesen magukhoz. Nem könnyű egy örökké győztes klub drukkerének se lenni. 

Most elsősorban persze azért kell szorítaniuk, hogy ne verjék szét ezt a baromi jól működő gárdát, merthogy a legjobbak megkörnyékezése már elkezdődött, az nyilvánvaló. 

1 Tovább

Portugálos dolgok

blogavatar

A bloggazda mániái: avagy luzofón érdekességek a középkortól máig, irodalom, történelem, politika, zene, foci és ami még belefér.

Utolsó kommentek