Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Joam Airas de Santiago: A gesztenyésben

Egy gyönyörű középkori galego-portugál vers - az egyik kedvencem. Saját fordításban. 

A beteljesületlen vágyról ...

 

Crexente gesztenyésében
megláttam egy pásztorlánykát,
senki nem volt közelében,
de hallottam dalolását,
a szoknyáját összefogta,
és a napfény beragyogta
a folyópart minden árnyát.

Madarak szálltak körötte,
ahogy járt a pirkadatban,
vágyról énekeltek egyre
az ágakon szakadatlan,
de akárki látta volna,
másra biztos nem gondolna,
csak a vágyra, lankadatlan.

Szóltam volna, ám nem mertem,
mozdulatlan, némán álltam,
majd ezt mondtam félve, csendben:
- Néhány szavam jóságában,
úrnőm, hogyha meghallgatná ...
De ha talán úgy kívánná,
hogy magamba zárjam vágyam ...

- Lovag, a Szent Szűzre kérem,
legyen ura önmagának,
menjen, de vissza se nézzen,
az ösvények önre várnak,
mert a népek erre jönnek,
s minden rosszat kiötölnek,
hogyha minket együtt látnak.
0 Tovább

Átirányítás: A vicces csontváz, a bakó és a mágikus realizmus

Ismerős tájakon járunk. Olykor nem is tudjuk, honnan olyan ismerős, de mégis, mintha már olvastunk volna valami hasonlót. Lehet, hogy sose hallottunk a galegókról, mert diszkrétebbek, mint a katalánok és a baszkok, de az El Caminót csak el tudjuk helyezni a térképen, mióta újjáéledt a középkorban annyira népszerű, zarándoklattal egybekötött turizmus. Nos, az El Camino Santiago de Compostelába vezet: és ott bizony galegók élnek. 


Mivel pedig a galegók majdnem portugálok (vagy a portugálok majdnem galegók), ajánlom a blog olvasóinak is a lazarillo hispanisztikai portálon megjelent recenziómat A pillangók nyelve című antológiáról.  

0 Tovább

Citromhéj-tea és zöld bor

Tőlem kissé szokatlan módon italokat fogok ajánlani. Hozzáteszem: semmiféle anyagi érdekem nem fűződik hozzájuk, sajnos ... 

A citromhéj-tea inkább hűvös időben esik jól (bár van, aki hőségben is erre esküszik), a zöld bor pedig melegben, frissen a hűtőből. 

Lássuk előbb a citromhéj-teát (carioca de limão): ez az a kategória, amelyet nyugodtan otthon is el lehet készíteni, egyszerűbb már nem is lehetne. Nem igazán tea, hiszen teafű nincs benne, csupán egy kis citromhéj (amelyet nem árt megmosni), meg forró víz. Bármelyik portugál kávéházban kérhetünk ebből a bonyolult italból, a simples (egyszerű) változatot presszókávés csészében szervírozzák, a duplo (dupla) verziót nagyobb bögrében. Eredetére nem tudtam fényt deríteni, és arra sem, hogy miért hívják carioca-nak, ami Rio de Janeiro-i lakost jelent elvileg. Lényeg, hogy jó kis ital, és kinek nincs még egy citroma se odahaza a hűtőben? Nem érdemes kihűlni hagyni, és jót tesz neki a cukor szerintem, de ez magánvélemény.

A zöld bort (vinho verde) természetesen esélyünk sincs odahaza előállítani. Sőt, ez aztán ritkaság-számba megy, olyan bor, amelyet még Portugálián belül is csak nagyon kevés helyen készítenek, a szabályok szerint (1908 óta) csak a Minho- és a Douro-folyó között telepített, speciális szőlő alkalmas arra, hogy a vinho verde alapanyagául szolgáljon (a térképen a zölddel satírozott terület). Azért nevezik zöld bornak, mert a szőlőt még zölden, vagyis nem teljesen éretten szüretelik. Létezik ugyan mindenféle fajtája, a fehértől a rosén át a vörösig, sőt, még pezsgőt és pálinkát is csinálnak belőle, a tipikus vinho verde mégis fehérbor. Nyáron, nagy melegben, alaposan behűtve asztali borként ideális. Könnyed, kicsit pezsgős, frissítő hatású. (Nagyon nem tesz neki jót a hosszas érlelés, ezért vásárlás után viszonylag hamar hörpintsük fel, ha jól emlékszem, maximum 2 évig tartogatható.)

Jó másfél évtizede egyszer alkalmam volt tolmácsolni német borászoknak az úgynevezett Aveleda Birtokon, miután végigjártunk Vila Nova de Gaia-n egy tipikus portói boros pincészetet. Életem egyik legnagyobb kihívása volt a portugál-német tolmácsolás éppen borászati témában ... De ettől sajnos még nem lettem szakértő. Mindenesetre a zöld bort akkor alaposan megjegyeztem, kaptam is egy üveggel ajándékba.

Ha valaki most ellenállhatatlan vágyat érezne arra, hogy Budapesten vinho verdét szerezzen be, akkor ne essen kétségbe, és ne hívja fel ismerőse ismerősének portugál szomszédját, erre semmi szükség: a jó hír az, hogy kies fővárosunkban is fellelhető ez a nedű. Mégpedig a Pozsonyi út 5. szám alatt. Ott a Gatão márkából (lásd itten balra) lehet fehéret és rosét venni, de vannak más portugál borok is. Teljesen véletlenül fedeztem fel a helyet, és őszintén szólva nem tudok más szakboltról, amely ilyen gazdag választékot tartana portugál borokból.

Mindenkinek jó italozást kívánok! 

2 Tovább

A kukában

Tegnap a portugál tévé-híradó José Rodrigues dos Santos-sal, a szétálló fülű pivot-val így nyitott: Nós somos lixo. (Szemét vagyunk.) Vagyis, a drága Moody's, korunk egyik önjelölt Lucifere úgy döntött, hogy minden további értelmes magyarázat nélkül négy szinttel lejjebb löki Portugáliát a lejtőn. Amit magyarul bóvli kategóriának nevezünk, arra a luzitánok nemes egyszerűséggel a szemét szót találták ki. Szóval, ők most a kukában csücsülnek.

Tulajdonképpen nem értem, hogy ez a három amcsi cég milyen okból kifolyólag uralhatja ilyen szinten a világgazdaságot. Ki hiszi el nekik, amit állítanak? A befektetők tényleg ennyire befolyásolhatók és ennyire hisztisek lennének? Portugália terrorizmusnak érzi ezt a leminősítést, mert az ég adta világon semmi nem indokolja éppen ebben a pillanatban, mikor végre van szilárd, abszolút parlamenti többségre támaszkodó kormány, az ellenzék jelentős része együttműködő, hiszen ő maga hozta tető alá a trojkával kötött megállapodást, és utcai zavargásoknak, rendőrökkel való összecsapásoknak, ökölrázásnak nyoma sincs. A zemberek Luzitániában megértették, hogy még egyet kell szorítani a nadrágszíjon, és nem hőbörögnek, annak tudatában választották meg a jobboldali kormányukat, hogy nem lesz cukorkaosztás. Ezután vajon tényleg megérdemlik, hogy a görögökkel egy szintre helyezzék őket? Már elnézést a görögöktől, de ők a jelek szerint csakazértse akarják felfogni, hogy nem lehet úgy folytatni, ahogy eddig volt.

Persze, a Moody's félék úgy ücsörögnek a népek felett, mint az olümposzi istenek, bár utóbbiak legalább nem tagadták, hogy személyes érdekeik is szerepet játszanak a döntéseikben.

Most boldog és boldogtalan kedves viszonzásokon és tiltakozáson töri a fejét, hivatalos szinten is elindultak akciók, a felháborodás általános, alulról jövő kezdeményezések tovább színesítik a palettát (szerintem a finnek végre fellélegezhetnek, nem ők az első számú ellenség). A Facebook-on magát a leminősítő céget pécézték ki a portugál felhasználók, és teszik a kukába, Lisszabonba tüntetést terveznek, amelyek a résztvevők egy-egy zsák szeméttel készülnek megjelenni. De olyan ötlet is van, hogy a Moody's címére küldjenek a tiltakozni kívánok mindenféle hulladékot. Hogy előtte szelektálnák-e, azt nem tudom.  

1 Tovább

Ne sértődj meg, ha fejbecsapnak egy kalapáccsal!

Szent Iván éj. Ez következik most. Ami annyit jelent, hogy szerte a világon rengeteg helyen kirúgnak a népek a hámból, de mi most csak egyetlen városra koncentrálunk ezügyben, mégpedig az Invictára. Vagyis Portóra. (Legújabb hírek szerint egy ottani építkezésen megtalálták Villas-Boas gerincét is, de én nem mennék ilyen messzire. Vagyis nem ásnék ennyire mélyre.)

Mivel ez nem a szexcsaták blogom, a kultúrtörténeti hátteret ezúttal hanyagolom, és csak a portói São João [ejtsd: szao zsoáo, vagyis Szent János]-ünnep érdekességeiről írok néhány szót. (Utólag is elnézést kérek, hogy a lisszaboni Szent Antalt kihagytam, tán jövőre bepótolom.) Életemben egyszer szántam rá magam, hogy kimenjek ezen az éjszakán az utcára, merthogy rendkívül kellemetlen dolgok tudnak történni az ember fiával és lányával odakint. Konkrétan kalapáccsal ütögethetik a fejünket az ellenkező nem tagjai, igaz, maradandó sérüléseket azért elég nehéz így szerezni, mert a kalapácsok echte műanyag ócskaságok, és megdöbbentő módon NEM Kínában készülnek, hanem Gondomarban ... A hagyománytisztelőbb népek póréhagymával kedveskednek: fejbevágás, egyéb testrészek megtámadása, esetleg a hagyma képünkbe dörgölése mind belefér a jópofaságba. 

A festa tipikus növénye a manjerico (bazsalikom), amelyet kis vázákban árulnak, apró zászlót tűznek bele, és a srácok bírják meglepni vele a kedvesüket. Úgy rémlik, én is kaptam egyszer, de régen volt ... 

Portóban tehát ma este nem illik aludni, a Ribeirán, a folyóparton gyülekeznek mindazok, akiknek a nagy krízis közepette még van kedvük, szardíniát és farturát zabálnak (utóbbi fánkszerű, baromi hízlaló tészta, porcukorral megszórva, a hamburgeradóra igencsak esélyes lenne), és remélhetőleg vinho verdét, zöld bort isznak (de lehet sört is, persze). Ma ráadásul a munka hősének tartott Portóban nem is kellett dolgozni, hogy legyen mindenkinek energiára az éjszakázásra, kivételt képeztek az országgyűlési képviselők, új seprű jól söpör-alapon, de ők úgyis Lisszabonban ücsörögnek. Most állt fel a kormány, most alakult a parlament, de máris bejelentették, hogy idén nincs vakáció. Mondjuk, ez a minimum, ha már pont a vakáció kezdetén kezdenek uralkodni szolgálni.  

Máris megy a szörnyűséges pimba-zene, kicsit se trágár szöveggel. Kellemes szent Iván éjt. Ott jó idő van, itt kitört a vihar. 

8 Tovább

Portugálos dolgok

blogavatar

A bloggazda mániái: avagy luzofón érdekességek a középkortól máig, irodalom, történelem, politika, zene, foci és ami még belefér.

Utolsó kommentek