Madeira: a mini-görögország

A portugálok csak messziről tűnnek egy országnak és népnek. Valójában ők is megosztottak, és most nem az észak és dél hatalmas erőkkel vívott harcára gondolok, hanem arra a különleges adottságra, hogy van az országnak két szigetcsoportja is valahol az Atlanti-óceánban. És az ottaniak, azaz a madeiraiak és az azori-szigetekiek szemében a szárazföldi országrész félig-meddig idegenek gyülekezetének számít. A két szigetcsoport úgynevezett autonóm régiót alkot (nem együtt, külön-külön), és ennek megfelelően saját kormánnyal is rendelkezik. Vagyis Portugáliában nem egy, hanem három kormány van.

Madeira épp komoly fejfájást okoz az összes portugálnak. Ugyanis jó nagy deficitet termelt sutyiban, és ez most, pár napja derült ki. A mit sem sejtő központi kormányzat próbálja egyensúlyban tartani a költségvetést, jótanulóként viselkedni, erre robban ez a bomba ... Valaki kozmetikázta a pénzügyeket, és most az egész ország meg fogja inni a levét, a szárazföldiek is, nem csak a szigetlakók. Merthogy a szigetlakók is csak akkor szeretnek autonómok lenni, ha előnyük származik belőle ... Ilyenkor azért jólesik a központi hatalom segítsége.

No, de ki a felelős? A madeiraiak majdhogynem örökös elnöke, Alberto João Jardim (Kert Albert János) ártatlan bociszemekkel tekint híveire és ellenségeire, üdvözli a legfőbb ügyész szándékát, mely szerint ki fogják vizsgálni, ki vonszolta be a túlköltekezés trójai vagyis görög falovát, ő (Jardim uraság) a maga részéről nyugodtan folytatja választási kampányát, merthogy immár N-edik alkalommal természetesen pályázik Madeira elnökének posztjára. 

Jardim akkora figura, hogy ha nem lenne, ki kéne találni: egy szicíliai maffiózó, egy vásári komédiás és Silvio Berlusconi sajátos ötvözete. Előszeretettel táncol a híres madeirai karneválon, sértegeti az újságírókat, és most, a kampányban másfél naponta avat fel egy utat, intézményt, vagy bármit, amit fel lehet avatni, a lényeg, hogy meglegyen a penzum.

Passos Coelho, a miniszterelnök, aki Jardim párttársa (szocdem) ugyan nem vonta vissza a párt támogatását az örökös madeirai elnöktől, de nem hajlandó az oldalán mutatkozni, és végigcsókolni a kofákat a piacon (igaz, ez Jardimnak úgyis sokkal jobban áll), mire rettenthetetlen hősünk megvonta a vállát, sag schon ... Majd megoldom egyedül. És a hihetetlen az, hogy valószínűleg tényleg újraválasztják. Végülis ő építkezett. És valószínűleg nem a szavazóinak kell megfizetniük majd az egész adósságot ... 

3 Tovább

Átirányítás: Mit ér egy Grál-lovag az ágyban?

Hol volt, hol nem volt ... Élt egyszer Artúr király mondavilágában egy ici-pici Grál-lovag.

Noha a Grál-lovagsága csak később derült ki, azért visszamenőleg megadjuk neki ezt a címet. Mert mi ezt is megtehetjük. Portugálul Galaaznak, angolul Galahadnak hívták a srácot (én most A Grál keresése  című portugál lovagregény alapján mesélek), volt vagy tizenöt éves, és akár hiszitek, akár nem, egy apácakolostorban nevelkedett. Nem éppen lovagnak való összevont ovibölcsi és bentlakásos általános iskola, de az igazi tehetség még ezen is túlteszi magát. Innen szép győzni, ahogy mondani szokták.

Folytatás a Szexcsaták blogon.

 

0 Tovább

A szép lufozón lányok taroltak

Előző posztunkhoz némiképp kapcsolódik egy tegnapi hír, amelyre egyébként sose figyeltem volna fel, ha nem luzofón érdekeltségű témája lenne. (Mert a szépségversenyek alapban csak akkor nem hagynak hidegen, ha a mitológia részét képezik.)

Nos, az idén Brazíliában, São Paulo-ban megrendezett Miss Universe versenyen egy fekete angolai leányzó, Leila Lopes (itt balra) lett az első. (Ő volt az egyetlen fekete az első ötbe bekerültek között, és a negyedik afrikai szépségkirálynő ennek a csodás versengésnek a történetében, amelyben mindenki szíve a világbékéért dobog, mint tudjuk.) A harmadik helyet egy brazil szépség csípte meg, bizonyos Priscila Machado. És az első tízben ott volt a portugálok üdvöskéje, Laura Gonçalves is.

Mivel nem hiszem, hogy a szépségversenyek valóban a szépségről szólnának, mert aki ezek közé a csajok közé bekerül, az már biztos nem ronda (viszont rengeteg lány lehet, akinek esze ágában sincs ilyen versenyen indulni, de esetleg szebb vagy legalább ennyire az, vagy esetleg már pornózott, és ettől ki van zárva: így Aphrodité se nyerhetett volna annó), inkább azért tartom érdekesnek a hírt, mert két luzofón lány is benne van az első háromban, és olyan országokat képviselnek, amelyekre a világ egyre jobban odafigyel.

Brazília nem jelent már nagy újdonságot, bár itt, Magyarországon még kevesen érzékelik a jelentőségét. Angola viszont nem is annyira régen vált egyáltalán békés állammá. Évtizedeken keresztül három dolog jutott az ember eszébe, ha Angoláról esett szó (a negyedik az lehetett az egyszeri magyar számára, hogy vajon mi köze lehet az angolokhoz?): a polgárháború, a gyémánt és az olaj. Gyémánt és olaj még mindig van ... 

A lányok pedig, mint mindenütt, ott is sokfélék, akadnak persze nagyon szépek. Ja, és, hogy mi köze egy angolai szépségkirálynőnek az angolokhoz? Leila történetesen Nagy-Britanniában tanul. Saját bevallása szerint (és egy szépségkirálynő nyilatkozataira illik odafigyelni), a mosolyával szokta megfertőzni az embereket. A zsűrit is ezzel vehette le a lábáról. És persze nincs fontosabb, mint a béke. (Ezt azért ő talán egy kicsit komolyabban gondolhatja, mint a többiek.)

2 Tovább

Milyenek a portugál nők? De tényleg ...

Hosszú nyári szünet után ismét itt vagyunk, és kivételesen nem a gazdasági helyzetről, sőt, nem is a fociról fogunk értekezni (gazdagokat sújtó adó, Mourinho szembenyúlása és a Ciprus elleni friss győzelem: igen, ezekről is írhatnánk), hanem a luzitán nőkről - női szemmel. (Nem a teljes spektrumot öleljük fel, mondjuk úgy, hogy az ivarérett, és férfi olvasóinkat érdeklő korosztályokról beszélünk elsősorban.)

Nem szeretjük a sztereotípiákat, az általánosítást és az olcsó közhelyeket. De mindezek azért léteznek. Ugyanakkor létezik a személyes élmény, az ismerősökön keresztül megtapasztalt vélemények összessége, és persze azok a ideálok, amelyekhez adott embercsoport igazodni igyekszik. 

 

Félretéve az értelmiségi gügyögést, nézzük meg, milyenek is a portugál nők? Sine ira et studio, de mégis elfogultan.

Cáfolandó általánosságok:

Nem minden portugál nőnek van bajsza. Nem mind van 160 centi alatt, és nem mind fekete hajú.

Jó, hogy a portugál népesség persze nem a világős bőr-világos haj kombó eklatáns példája, de azért jártak ott vizigótok is, meg egyéb, északi fajták, tehát akadnak szőkésbarna és vörös üstökű emberpéldányok is (és most nem a festett hajúakra gondolok.)

Aki számára a nő 175 centi felett kezdődik, azt őszintén sajnálom (már magam miatt is), de az echte portugál hölgyemények között viszonylag keveset fog majd találni, aki számításba jöhet. Persze, itt most vitatkozhatnánk arról, hogy az afrikai ex-gyarmatokról származó, de magukat portugálnak tartó félvér nők hová tartoznak, de egy biztos: vannak köztük nagyon csinosak. Valahol, talán Gaston Leroux-nál olvastam egyébként, hogy igazi szépség csak kicsi nő lehet, ezzel teljesen egyet is tudok érteni.

Ha valaki egy budapesti tartózkodás után kiruccan Lisszabonba mondjuk, érdekes dolgot fedez majd fel: a fiatal nők sokkal kevésbé öltöznek merészen, kihívóan, mint itthon. Kipakolt cicik és miniszoknyák nem igazán jellemzőek. Mitöbb, a szoknya mint olyan, elég ritka. A legtöbb portugál lány farmerben jár, meggyőződésem szerint védekezésből. A portugál pasik ugyanis meglehetősen nyomulósak. Bele se merek gondolni, bizonyos, itthon átlagosnak tartott felszerelés milyen hatást váltana ki bennük. (Nem csoda, hogy az egyszer ide került portugál férfi nem akar többé hazamenni ...)

A portugál lány, fiatal nő általában elég konzervatív (a katolikus neveltetés hatása még mindig nem elhanyagolható, de ebbe mélyebben nem akarok belemenni), vagy legalább is konzervatívabb, mint a magyar, alkalmi szexhez például nehezebb partnert találni odakint, azt mesélik. Ezért aztán nem csoda, hogy az úgynevezett északi országokból származó hölgyek az ottani pasik között kifejezetten liberálisaknak számítanak, és ebbe az országcsoportba minket is besorolnak, biza. Kis személyes kitérő: ahányszor megmondtam valakinek, hogy magyar vagyok, felcsillant a szeme, mert a magyar lányok híresek. Sajna, nem az értelmi képességeikről, hanem ... Mitagadás, a szexiparban népszerűek elsősorban. És Puskás után a leghíresebb magyar szerintetek kicsoda? Megfejtéseket ide kérem, kommentben!

De vissza a luzitán nőszemélyekhez: nemrég olvastam egy statisztikát, amelyből az derült ki, hogy ők Európában a legelégedettebbek a szexuális életükkel! Ez azért komoly fegyvertény, főleg egy olyan nép leányaiként, amely legalább annyira imád panaszkodni, mint a magyarok. Vagy a portugál pasik tudnak valamit, vagy a nők igényei olyan alacsonyak, hogy kevéssel is megelégednek, ezt bizony nem tudom megmondani. De mivel az elégedettségi szint úgyis teljesen szubjektív dolog, ez annyira nem érdekes. 

Érdemes-e portugál lányokkal kikezdeni? Ha egyéjszakás kaland céljából tenné a férfi olvasó, inkább álljon el tőle - szerintem. A luzitán lányok tartós kapcsolatokban gondolkodnak elsősorban, és ezt ott még csak nem is veszik tőlük rossz néven. Persze, láttam én is kevésbé komoly hölgyeket (a Portói Egyetem BTK-ján volt alkalmam tanulmányozni őket), de a legtöbb azért nem könnyen vihető táncba, bár nagyon felszabadultnak tűnik. Ha pedig tartós kapcsolatba kerülnek, akkor elég féltékenyek. És ezt nem is rejtik véka alá. Olykor elég nagy visszhangot kelt, hogy egy-egy brazil táncosnő/konzumnő/prosti kegyeiért lihegő pasik feleségei milyen vadul vetik rá magukat vetélytársaikra. Bizony, a brazil szépségek nem szívesen látott vendégek - a portugál asszonyok számára.

Amúgy történelmileg a portugál nő hozzá volt szokva ahhoz, hogy egyedül is megállja a helyét, a férfiak gyakran távoztak évekre, esetleg haza se jöttek: emigráns nép, a mai napig az, de már ritkább, hogy a férfi a családja nélkül kerekedne fel. Mindenesetre a portugál nő annak ellenére, hogy macsó társadalomban él, általában elég talpraesett, sőt, sokszor uralkodni vágyó. 

Hogy ne csak frivol dolgokról essék szó: a portugál nők igen előkelő helyet foglalnak el foglalkoztatási adatokban. Ami egyébként nem csoda, mert a családtámogatási rendszer nagyon minimális, nincs az a luxus, mint idehaza, a gyed-gyes kapcsán. Igaz, ez sokszor olyan következményekkel is jár, hogy a nők teljesen kimaradnak a munkaerőpiacról, ha elkezdenek gyerekeket szülni, de inkább azt látjuk, hogy el se kezdenek gyerekeket szülni. Az olasz példához hasonlóan, itt is egyre kevesebb gyerek születik, amit valahol meg tudok érteni. (Az én korosztályomban (35-40) még nem volt ritka a 6-10 gyerek sem, főleg szegény, vidéki családoknál). 

Személyes tapasztalatom, de lehet, hogy mások is megerősítik: a portugálok ugyan nagyon szimpatikus és vendégszerető népség, úgy a férfiak, mint a nők, de közel kerülni hozzájuk már korántsem olyan egyszerű. Nekem évek során egyetlen tartós barátnőm se lett, pedig próbálkoztam. Akadtak barátság-kezdeményeim, de ezek, a valamilyen intézményi okból kifolyólag rendszeresnek nevezhető találkozások megszűntével maguktól elhaltak. Igaz, hogy akkor még az internet nem volt ilyen elterjedt, de nem hiszem, hogy ez lenne az egyetlen magyarázat. 

A portugál nőkről persze sokkal többet lehetne írni, de ez a poszt nem törekszik tudományos teljességre, úgyhogy most abba is hagyom. És várom a kommenteket!

10 Tovább

Szolgálati közlemény: Goldenblog-szavazás

Kedves Olvasóim,

a nagytestvérnek nevezhető Szexcsaták blogom mellett (amely ma ünnepli második szülinapját), a Portugalosdolgokat is beneveztem a Goldenblogra, előbbi a Kult-szórakozás kategóriában választható, utóbbi pedig a helyiértéknél, itten.

A voksoláshoz sajna facebook-tagság kell, de nem muszáj feltüntetni, hogy rám szavaztatok, ha jól láttam. További sajnálatos tény, hogy egy kategóriában egy FB-tagság csak egy voksot ér.

Ezen kívül figyelmetekbe ajánlom az Egyéb kategóriában a Konteó-blogot, amely az istenek kifürkészhetetlen akaratából nem a Szexcsaták kategóriájában indul, tehát mindkettőre lehet szavazni!

Mindenkinek köszönöm a bizalmat, a szavazatot és a támogatást!

Gloria Mundi

3 Tovább

Portugálos dolgok

blogavatar

A bloggazda mániái: avagy luzofón érdekességek a középkortól máig, irodalom, történelem, politika, zene, foci és ami még belefér.

Utolsó kommentek