Ha valaki nem szereti a vallásos műsorokat, akkor május 13-án ne kapcsolja be a portugál tévét. Ekkor ugyanis orrba-szájba Fátima a téma, lévén ez a nap az első Mária-jelenés emléknapja.

1917-ben ekkor látta meg először a három szerencsétlen kis pásztorgyerek, Lúcia, Francisco és Jacinta Szűz Máriát, akit azóta Nossa Senhora de Fátima-ként vagyis fátimai Miasszonyunkként emlegetnek. Egyszer talán majd írok egy posztot a szexcsatákon arról, miért van a Szűzanyának annyi személyisége, ahány falu, ahol állítólag megjelent, és ezek a személyiségek a nép lelkében vajon milyen kapcsolatban állnak az elvileg oszthatatlan Máriával, aki Jézus anyjaként szerepel a Bibliában ...

Térjünk vissza azonban Fátimára, vagyis a Cova de Iria-ra, arra a barlangra, ahol először vélték meglátni a Szüzet a gyerekek. Mivel hármuk közül csak Lúcia, a legidősebb látnok érte meg a felnőttkort (unokatestvéreit a spanyolnátha vitte el nem sokkal a Szűz Mária-jelenések után), máig nagy rejtély, mi is történt valójában azon a napon vagy azokban a napokban. Szkeptikus ember lévén nem nagyon hiszem, hogy valóban a Szűzanya jelent meg a pásztorgyerekek előtt. (Lúcia 1937-ben publikált könyvében hozzátette ehhez, hogy még 1916 folyamán többször láttak egy angyalt is, aki Portugália őrangyalának mondta magát, és imádkozni tanította őket.) De hogy mit láttak akkor, és mit láttak később, majdnem minden hónap 13-án (az égiek nem babonásak) fél éven keresztül, ideértve a napcsodát is, amelyet tömegek észleltek (bár megjegyzendő, hogy más, egyébként vallásos emberek meg nem vettek aznap észre semmit), olyan rejtély, amelyről majd talán egy konteo-posztban olvashatunk bővebben. (Én kíváncsian várom!)

Tény, hogy az egyetlen, spanyolnáthát túlélő látnokot, Lúciát az Egyház gyakorlatilag azonnal lekapcsolta, és bezárva tartotta, természetesen apáca lett belőle, és természetesen egy szót se mondhatott vagy írhatott le anélkül, hogy azt előzőleg ne cenzúrázták volna. Az Estado Novo (lásd Salazar-poszt) kétségkívül hasznot húzott a fátimai jelenésekből, mind anyagi, mind politikai értelemben. Ha van máig rentábilis vállalkozás az egyébként mindenféle szempontból válságban lévő országban, az Fátima. Nemrég építettek egy hatalmas új templomot: mert volt miből. A kultusz szinte állami szintű, magára valamit adó politikus nem piszkálja a fátimai bizniszt, és nem is nagyon kételkedik ... A nehézségek sose ártanak egy zarándokhelynek, inkább jót tesznek neki: még többen kelnek útra, még többen csúsznak térden az utolsó métereken, még többen hagyják ott kisebb-nagyobb összegű pénzadományukat a perselyekben. (Bár azt még nem hallottam, hogy valaki az államadósság törlesztésére akarná ezt a pénzt felajánlani, pedig lenne mit törleszteni, most meg végképp lesz!)

Néhány érdekes adalék:

A Fátima név természetesen arab, egy időben a muszlim testvérek fel is figyeltek a dologra, hiszen Mohamed kedvenc lányát Fátimának hívták. Úgy tudom, néhány útra is keltek Portugáliába, de csalódniuk kellett. (Azért érdekes fricska ez egy Mária-kegyhelytől.) A legenda szerint a falu egy arab hercegnőről kapta a nevét, akit az Ourém-i herceg vett feleségül, miután a rekonkviszta során a portugál sereg fogságába került.

II. János Pál pápát, akit a napokban avattak boldoggá, 1981-ben szintén ma, május 13-án próbálta megölni Ali Agca: a pápa értelmezésében a merényletet ő csak azért volt képes túlélni, mert a Szűzanya közbelépett az érdekében. (Egyébként a sokáig titokban tartott 3. fátimai titok állítólag ennek a merényletnek az előrejelzése volt ... vagy sem.)

Fátima témájára még mindenképp visszatérek, akit pedig érdekel egy kicsit személyesebb és szarkasztikusabb hangnemben, az olvasson bele ebbe a regényfejezetbe.