Cesária: elment a mezítlábas díva

December közepén három halálhír követte egymást rövid idő alatt. 17-én Cesária Évora [ejtsd: szezáriá évorá] és Kim Dzsong Il távozott, 18-án Václav Havel. Persze semmi köze egymáshoz a három embernek, csak a dátum köti össze őket, mégis így maradt meg az emlékezetemben: egy afrikai énekesnő, egy ázsiai diktátor és egy kk-európai író/politikus.

Ebben a posztban természetesen nem politikáról fogok beszélni, hanem arról a különleges jelenségről, aki ez a zöldfoki-szigeteki, termetes, fekete asszony, Cesária volt: nevezték a morna királynőjének és mezítlábas dívának is, mert a koncertjein mindig mezténláb lépett fel, no meg első lemeze is ezt a címet viseli ("La diva aux pied nus").

1941-ben született, a São Vicente (Szent Vincent) nevezetű szigeten található Mindelo-ban és csak 88-ban, 47 évesen ért el nemzetközi sikert, ami már önmagában elég szokatlan, főleg ebben a műfajban.

Itt fent 20 éves, nem könnyű róla fiatalkori képet találni egyébként.

A poszt olvasása közben ajánlott ezt a zenét hallgatni:

Cesária 16 évesen kezdett profi módon énekelni, az akkor még portugál gyarmat Zöldfoki-szigeteken: az eredetileg lakatlan szigetcsoportot a luzitánok 1640-ben fedezték fel, nevezték el Cabo Verde-nek és népesítették be: elsősorban rabszolgakereskedelmi lerakatként funkcionált. Az apácák által nevelt, meglehetősen lázadó természetű fiatal lány bárokban és lokálokban lépett fel, aztán húsz évesen egy Congelo nevezetű halászati üzem alkalmazta mint énekesnőt. (Micsoda halászati üzem lehetett az!)

A lisszaboni szegfűs forradalmat követő általános függetlenedési mozgolódásból Cabo Verde is kivette a részét, bár messze nem olyan indulatosan, mint mondjuk Angola: Mário Soares, későbbi portugál köztársasági elnök annak idején még azt is felvetette, hogy a Zöldfoki-szigetek kaphatna olyan státuszt, mint Madeira és az azoriak, de ebből végül nem lett semmi, a luzitánok elveszítették ezt a gyarmatukat is, bár a kötődés megmaradt.

Cesária 1975-ben mindenesetre elnémult, ott kellett hagynia az éneklést, mert az új rezsim szerint a morna, ez a melankólikus dalairól ismert műfaj a kolonializmushoz, a portugálokhoz kötődött, így nem volt komilfó. Az ex-énekesnő melózott, hogy eltartsa a családját, az anyjával és a gyerekeivel élt, és tíz sötét évig (dark years) nem szerepelt nyilvánosság előtt. Magánéleti gondjai adódtak, nem érezte jól magát a bőrében, alkoholizált is.

A "megváltást" a zene hozta meg ismét, Cabo Verde függetlenségének tizedik évfordulóján lépett újra fel, és nemsokára eljutott Portugáliába, majd 1988-ban elkészíthette első, már említett albumát Párizsban (a kép jobbra fent ekkoriban készült) - a francia kultúra fedezte fel magának először, ez indította el először az európai, aztán a világsiker felé, amelyet az 1992-es Miss Perfumado című lemez hozott meg végül. Azóta egészen mostanáig egyre többen ismerték és szerették meg ezt a konvenciókra, szépségkultuszra és fogyókúrákra, valamint bagóellenes mozgalmakra is fütyülő énekesnőt. Magyarországon is fellépett a MÜPA-ban, szerencsére alkalmam volt élőben is látni, hallani. 

Cesáriát a világzene kategóriába szokták sorolni, azt hiszem, mindent ebbe a kategóriába suvasztanak, ami a nyugati (amerikai és európai) zenei műfajokon túlmutat, konkrétan ő mornát és coladeirát énekelt, zöldfoki-szigeteki, portugál alapú kreol nyelven, amelyet beszélői egyszerűen csak crioulo-nak, vagyis kreolnak neveznek. A cabo verdei nyelv egyébként a legfontosabb és leginkább kutatott portugál alapú kreol nyelv, a legtöbb bennszülött beszélővel. 

Hogy mennyire áll közel a portugálhoz? Álljon itt a Miss Perfumado címadó dalának szövege kreolul (1. strófa) és Camões nyelvén (2. strófa) példaként: nekem mindig az az érzésem, hogy ha egy kicsit jobban figyelnék, megérteném, bizonyos sorokat meg is értek, de az egész mégsem áll össze. 

Di corpo perfumado
Assim dixa'm môrré ô flor
Na sombra di bô odjinho
Dixa'm morré ta sonhá
Assim cuma pomba na sê ninho
Si pomba é feliz na sê ninho
A mim também mi é feliz
Na sombra di odjo ma carinho
Di Miss Perfumado

Deixa-me morrer sonhando
na sombra dos olhos magoados
duma menina gentilde corpo perfumado
Deixa-me morrer assim, ó flor
na sombra dos teus olhinhos
Deixa-me morrer sonhando
como a pomba no seu ninho
Se a pomba é feliz no seu ninho
Assim também eu sou feliz
Na sombra do olho mais o carinho
da Miss perfumada.




Magyarul:

Hagyd, hogy ámodozva
haljak meg egy kedves,
illatos testű lány megsebzett
szemének árnyékában.
Hagyd, hogy így haljak meg, te virág,
szemecskéd árnyékában,
engedj meghalnom álmodozva,
mint fészkében a galamb teszi.
Ha a galamb boldog a fészkében,
én is boldog vagyok
az Illatos Hölgy szemének és
gyengédségének árnyékában. 

Nem egy hard rock szöveg, az tuti, a fado-tól viszont nincs annyira messze melankólia tekintetében. Van, aki szerint a morna és a fado között van is némi összefüggés, alapfogalom itt is, ott is a saudade/sodade, például. 

Nyugodj békében, Cesária!

3 Tovább

Mikor a szél befúj a miniszoknya alá – portugál diákdalárdák

Beszéltünk már néhány szót a coimbrai fado-ról és a portugál diákok körében népszerű (vagy inkább népszerűtlen?) gólyaavatásról meg az egyetemeken uralkodó diákhierarchiáról. Ígéretünkhöz híven most a diákok zenei életét vesézzük ki egy kicsit. Nem rockzenekarokról és nem néptánc-együttesekről lesz szó, bár persze ilyenek is vannak, mint minden országban. Ami azonban különleges, az a TUNA.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, egy személyes élmény. (Van több is, persze …) A Portói Egyetemen (UP) a 90-es évek közepén sok-sok órát töltöttem a BTK informatika-termében. Akkoriban az internet oda még nem volt bevezetve, így órák hosszat ücsörögtünk a számgépek előtt, és sokszor nem a géppel, hanem egymással dumáltunk (a netkorszak ennek véget vetett, sajna). Kifejezetten jópofa volt, ha több náció diákjai gyűltek össze. Egyszer a tunákról esett szó, és az egyik afrikai srác (azt hiszem, angolai volt), vigyorogva mesélte, hogy mekkorát nézett, mikor először meglátta a TUNA FEMININA szóösszetételt. Náluk ugyanis a TUNA egy szintén négybetűs, NA-ra végződő magyar szóval egyenértékű. (Hú, de jól elmagyaráztam.) Az egy dolog, hogy az egyetem kapujára bazi nagy betűkkel ki van téve egy plakát ezzel a szóval, de miért kell hozzátenni, hogy FEMININA? Ez csak egyértelmű, vagy az európaiak számára nem? (Azt hiszem, ugyanő mondta, hogy az összes európai nő egyforma. Hát, jó szeme volt nagyon ...)

A TUNA tehát diákdalárda, és mint a fentiekből sejthető, van neki maszkulin meg feminin változata. Az igazi, az eredeti a maszkulin, persze, de ott vannak a placcon a lánybandák és a vegyesek is, bár én ilyet élőben nem láttam még.

Kifejezetten csak praxison átesett, vagyis kínnal-keservvel beavatott egyetemisták lehetnek a tagjai, nem egy diáktól hallottam, hogy ezért vállalta a gólyaév megpróbáltatásait, mert tuna-tag akart lenni. Hát, egészségére. A banda létszáma változó lehet, egyes tagjai a táncra, mások a hangszeres kíséretre specializálódnak, ismét mások énekelnek – vannak szólisták, és persze van össznépi danolás. A tuna-számok témájukban nem sokban különböznek a coimbrai fado-tól, de a fado, egyrészt zeneileg, másrészt előadásmódban sokkal merevebb, és mitagadás (kövezzenek meg a fado-rajongók): sokkal unalmasabb.

Ha egy pasi-tuna úgy igazából belemelegedik, akkor ott van zászlótáncoltatás, csörgődobolás, kozákokat megszégyenítő mutatványok, és mindez cseppet sem sportolásra kitalált öltözékben. Ami a témákat illeti, nos, azok nem éppen konzervatív és erkölcsös életfelfogásról tanúskodnak, tudnak istenigazából pajzánok is lenni, nem sokban különböznek a középkori vágáns diákdalok stílusától - talán az sem véletlen, hogy a tuna szó első jelentése (NEM a NA-ra végződő szó, hanem): csavargó élet.

Itten pedig egy aranyos kis tuna-dal (az UP fiúkórusától) magyar ferdítésben:

"Szép az élet, mikor egy lány végigmegy a téren,
és a szél rövid szoknyáját felfújja egészen.
Odalehet jó hírneve, tisztessége, minden,
mégis mindenki azt mondja, hogy ennél szebb nincsen.”

A lánytunákról se feledkezzünk meg azért, nem lenne szép dolog tőlünk, hiszen ők még arra is képesek, hogy a zászlótáncoltatást szűk szoknyában adják elő. Azért ez nem kis teljesítmény. Saját maguk is írnak dalokat, meg jól ismert számokat is áthangszerelnek, a dalaik "persze" nem pajzánok, hanem inkább romantikusak, de azért egész jók is vannak közöttük. Most pedig jöjjön maga a zene és a látvány hozzá.

Az egyik legismertebb dal, A kövér lányka kezdetű. Ide kattintva megtalálhatjátok regényszituációba ágyazva a szöveg fordítását is.

2 Tovább

Portugálos dolgok

blogavatar

A bloggazda mániái: avagy luzofón érdekességek a középkortól máig, irodalom, történelem, politika, zene, foci és ami még belefér.

Utolsó kommentek