Portugálos dolgok

December közepén három halálhír követte egymást rövid idő alatt. 17-én Cesária Évora [ejtsd: szezáriá évorá] és Kim Dzsong Il távozott, 18-án Václav Havel. Persze semmi köze egymáshoz a három embernek, csak a dátum köti össze őket, mégis így maradt meg az emlékezetemben: egy afrikai énekesnő, egy ázsiai diktátor és egy kk-európai író/politikus.

Ebben a posztban természetesen nem politikáról fogok beszélni, hanem arról a különleges jelenségről, aki ez a zöldfoki-szigeteki, termetes, fekete asszony, Cesária volt: nevezték a morna királynőjének és mezítlábas dívának is, mert a koncertjein mindig mezténláb lépett fel, no meg első lemeze is ezt a címet viseli ("La diva aux pied nus").

1941-ben született, a São Vicente (Szent Vincent) nevezetű szigeten található Mindelo-ban és csak 88-ban, 47 évesen ért el nemzetközi sikert, ami már önmagában elég szokatlan, főleg ebben a műfajban.

Itt fent 20 éves, nem könnyű róla fiatalkori képet találni egyébként.

A poszt olvasása közben ajánlott ezt a zenét hallgatni:

Cesária 16 évesen kezdett profi módon énekelni, az akkor még portugál gyarmat Zöldfoki-szigeteken: az eredetileg lakatlan szigetcsoportot a luzitánok 1640-ben fedezték fel, nevezték el Cabo Verde-nek és népesítették be: elsősorban rabszolgakereskedelmi lerakatként funkcionált. Az apácák által nevelt, meglehetősen lázadó természetű fiatal lány bárokban és lokálokban lépett fel, aztán húsz évesen egy Congelo nevezetű halászati üzem alkalmazta mint énekesnőt. (Micsoda halászati üzem lehetett az!)

A lisszaboni szegfűs forradalmat követő általános függetlenedési mozgolódásból Cabo Verde is kivette a részét, bár messze nem olyan indulatosan, mint mondjuk Angola: Mário Soares, későbbi portugál köztársasági elnök annak idején még azt is felvetette, hogy a Zöldfoki-szigetek kaphatna olyan státuszt, mint Madeira és az azoriak, de ebből végül nem lett semmi, a luzitánok elveszítették ezt a gyarmatukat is, bár a kötődés megmaradt.

Cesária 1975-ben mindenesetre elnémult, ott kellett hagynia az éneklést, mert az új rezsim szerint a morna, ez a melankólikus dalairól ismert műfaj a kolonializmushoz, a portugálokhoz kötődött, így nem volt komilfó. Az ex-énekesnő melózott, hogy eltartsa a családját, az anyjával és a gyerekeivel élt, és tíz sötét évig (dark years) nem szerepelt nyilvánosság előtt. Magánéleti gondjai adódtak, nem érezte jól magát a bőrében, alkoholizált is.

A "megváltást" a zene hozta meg ismét, Cabo Verde függetlenségének tizedik évfordulóján lépett újra fel, és nemsokára eljutott Portugáliába, majd 1988-ban elkészíthette első, már említett albumát Párizsban (a kép jobbra fent ekkoriban készült) - a francia kultúra fedezte fel magának először, ez indította el először az európai, aztán a világsiker felé, amelyet az 1992-es Miss Perfumado című lemez hozott meg végül. Azóta egészen mostanáig egyre többen ismerték és szerették meg ezt a konvenciókra, szépségkultuszra és fogyókúrákra, valamint bagóellenes mozgalmakra is fütyülő énekesnőt. Magyarországon is fellépett a MÜPA-ban, szerencsére alkalmam volt élőben is látni, hallani. 

Cesáriát a világzene kategóriába szokták sorolni, azt hiszem, mindent ebbe a kategóriába suvasztanak, ami a nyugati (amerikai és európai) zenei műfajokon túlmutat, konkrétan ő mornát és coladeirát énekelt, zöldfoki-szigeteki, portugál alapú kreol nyelven, amelyet beszélői egyszerűen csak crioulo-nak, vagyis kreolnak neveznek. A cabo verdei nyelv egyébként a legfontosabb és leginkább kutatott portugál alapú kreol nyelv, a legtöbb bennszülött beszélővel. 

Hogy mennyire áll közel a portugálhoz? Álljon itt a Miss Perfumado címadó dalának szövege kreolul (1. strófa) és Camões nyelvén (2. strófa) példaként: nekem mindig az az érzésem, hogy ha egy kicsit jobban figyelnék, megérteném, bizonyos sorokat meg is értek, de az egész mégsem áll össze. 

Di corpo perfumado
Assim dixa'm môrré ô flor
Na sombra di bô odjinho
Dixa'm morré ta sonhá
Assim cuma pomba na sê ninho
Si pomba é feliz na sê ninho
A mim também mi é feliz
Na sombra di odjo ma carinho
Di Miss Perfumado

Deixa-me morrer sonhando
na sombra dos olhos magoados
duma menina gentilde corpo perfumado
Deixa-me morrer assim, ó flor
na sombra dos teus olhinhos
Deixa-me morrer sonhando
como a pomba no seu ninho
Se a pomba é feliz no seu ninho
Assim também eu sou feliz
Na sombra do olho mais o carinho
da Miss perfumada.

Magyarul:

Hagyd, hogy ámodozva
haljak meg egy kedves,
illatos testű lány megsebzett
szemének árnyékában.
Hagyd, hogy így haljak meg, te virág,
szemecskéd árnyékában,
engedj meghalnom álmodozva,
mint fészkében a galamb teszi.
Ha a galamb boldog a fészkében,
én is boldog vagyok
az Illatos Hölgy szemének és
gyengédségének árnyékában. 

Nem egy hard rock szöveg, az tuti, a fado-tól viszont nincs annyira messze melankólia tekintetében. Van, aki szerint a morna és a fado között van is némi összefüggés, alapfogalom itt is, ott is a saudade/sodade, például. 

Nyugodj békében, Cesária!

Nem tudom, hány országban áll minden nagy ünnep két napból, de a portugáloknál dec. 26. már normál munkanap, idén ráadásul hétfő. Bár a nagy karácsonyi kajálás után most elsősorban miniszterelnökük, Passos Coelho kissé félresikerült üzenetét emésztik, miszerint, aki odahaza nem talál melót, az gondolja meg, hogy kívül tágasabb, mi ezúttal nem politizálunk. Így például a majdnem leghíresebb portugál, Barroso ominózus levélkéjéről se fogunk beszélni. Maradjunk a mostanra kissé unalmassá és lerágottá vált témánál, a karácsonynál. 

Katolikus gyökerek, Mária-kultusz, Fátima-imádat ide vagy oda, azért a karácsonyt Luzitániában is elorozta a Kisjézustól a Télapó-Mikulás, jobban mondva a Karácsony apó (Pai Natal). Jobban kellene vigyázni az ilyen vallási értékekre, mert a kapitalizmus könyörtelen, főleg, ha az üdítőitalos brancs teszi rá a kesztyűjét. Pai Natal (a braziloknál Papai Noel) ott van mindenütt, bár nem nagyon illik a környezetbe, de ez kit érdekel. Azért mi ne vesszünk el teljesen az uniformizált multikultiban, és nézzük, mi az, amiben a portugál karácsony különbözik a többitől.

Bejgli helyett például királysüti (bolo rei) van, ami még a bejlinél is keményebb. Olyan gyümölcskenyér-féle, kerek, és középen lyukas, mint egy koszorú, a tetején rengeteg kandírozott gyömölcs díszeleg, ettől tarka-barka vagyis szerintem inkább gagyinak néz ki, de nem kell rám hallgatni. Porcukorral próbálják kissé enyhíteni az összhatást. Általában van benne egy lóbabszem (fava), akinek az ezt rejtő darab jut, az vagy jól jár (kívánhat valamit, ami esetleg teljesül), vagy rosszul (ő fizetheti a társaság következő rundját vagy vacsiját). Régebb, még az EU mániákus tiltásai előtti ősidőkben, volt egy kis fém szuvernír is a tésztában, amit meg lehetett "nyerni", de már a portugálok ezen apró örömét is elrontotta Brüsszel, persze puszta aggodalomból, nehogy a torkukon akadjon. 

Az ajándékosztás is dívik, már amennyire a krízis, amelyre éjjel-nappal hivatkoznak, engedi: mégpedig dec. 24-én. Akkor van az ún. consoada, a karácsony esti vacsora is, amelynek főszereplője meglepő módon nem a töltött káposzta, nem is a ponty, persze, de  azért hal. Mégpedig a minden portugál ünnepen és hétköznapon előszedhető tőkehal. Sajnos a legízetlenebb, szimplán főtt formájában. Ehhez ugyancsak ízetlen főtt zöldségek társulnak. 

Az édesség-paletta nem merül ki a királysütinél, mindenféle kolostori nyalánkságok is az asztalra kerülnek. (Portugáliában a kolostori cukrászat külön műfaj volt egy időben, amikor még rengeteg ráérő apáca sütögetett a rendházakban, újabb és újabb fincsiségek receptjein törve a fejét - ha akkor lettek volna kajablogok, hajaj!). Az egyik ilyen stílusos édességet például céu-nak, mennynek hívják. Biztosan mennyei, egyébként nagyon puha, lisztből-tojásból készült, cukorral bevont alkotás, amilyenhez csak az apácáknak volt türelmük. 

A karácsonyi vacsora után még el lehet sétálni persze az éjféli misére, amelyet kakasmisének (missa do galo) hívnak, bár egyre kevesebben vesznek részt rajta. Szinte már teljesen feledésbe merült, de annál érdekesebb szokás a halottak megvendégelése: az egyik szobában az élők lakmároznak, a másikban a már elköltözött családtagoknak terítenek - sejtésem szerint ez valami tősgyökeres pogány hagyomány lehetett. 

Dec. 25-én mindenféle húszabálók örülhetnek az étlapnak, bár vannak olyan országrészek, ahol a szenteste maradékát rekonvertálják úgynevezett régi ruhaként (roupa-velha), vagyis úgy tesznek, mint minden valamirevaló étterem a szürke hétköznapokon, kicsit másképp tálalják, amit előző nap nem sikerült elpusztítani. 

A karácsonyfa-állítás is beszüremkedett, bár nem echte luzitán hagyomány, és dívik a városok színes égőkkel való teleaggatása (bár nem tudom, mióta a krőzust leváltotta a krízis, mennyire ragaszkodnak ehhez a szokáshoz). 

Ennyit a portugálok téli napfordulós ünnepéről. Aki még szívesen olvasna a karácsonyról tőlem portugál és spanyol vonatkozások tekintetében is, az ezt a posztomat nézze meg.

Szép évvégét mindenkinek!

Noha Magyarországon egyelőre még kuriózumnak számít az, ha valaki portugálul tanul, ez valószínűleg egyre kevésbé lesz így. Vajon miért?

Ide kattintva megtudhatod.

Gloria Mundi

A ma estével gyakorlatilag vége a szezonnak, és a Porto szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, hazaviheti a portugál kupát is, miután 6-2-re megverte a szintén észak-portugáliai Vitória Guimarães csapatát. Visszatért tehát a sokgólos meccsekhez, szép búcsú volt az idénytől.

A Millennium BCP Bank által szponzorált portugál kupát egyébként a legyőzhetetlen város együttese zsinórban harmadszor nyeri meg ebben az évben, és ezzel a veretlenül hozott bajnokság illetve az Európa Liga-beli elsőség után a harmadik címet is besöpörte. Egyedül a Ligakupát hagyta ki, igaz, nem is nagyon hederített rá. 

Villas-Boas csapata útban van Lisszabonból hazafelé, ezúttal remélhetőleg nem rohad le a buszuk sem, és a portóiak újra őrjönghetnek egy sort, noha még az előző kábulatból se tértek teljesen magukhoz. Nem könnyű egy örökké győztes klub drukkerének se lenni. 

Most elsősorban persze azért kell szorítaniuk, hogy ne verjék szét ezt a baromi jól működő gárdát, merthogy a legjobbak megkörnyékezése már elkezdődött, az nyilvánvaló. 

Lévén portugál tanár jó ideje már, kötelességem megemlékezni erről a jeles dátumról, főleg, mert a Facebook-on folyamatosan kapom az értesítéseket, hogy május 5. a portugál nyelv napja, tehát tennünk kell valamit! Lehet az ELTE-re menni ismerkedni és ünnepelni, de ha valakinek ez nem fér bele az életébe, akkor elolvashatja ezt a posztot is ... Vagy megteheti mindkettőt, az még jobb.

Mit is mondjak kedves-szépet a portugál nyelvről? Mert csúnyákat nem illik, bár kétségkívül több népszerűségre tennék szert, ha mellékelnék egy kis trágár szószedetet. De nem, azt majd egy másik, kevésbé ünnepélyes alkalommal abszolválom.

Nos, ha már blogot írok, legyen valami személyes vonatkozása is. Hogyan szerettem bele én a portugál nyelvbe? Ember nem hiszi el szerintem, hogy az európai portugál hangzásába képes valaki beleszeretni, de jelentem, nekem sikerült. Igaz, kellett hozzá egy fess portugál fiatalember, még jobb volt, hogy kispap lévén elérhetetlen, mert így minden energiámat a nyelv kötötte le ... (Félreértést félretéve.)

Lényeg a lényeg, az a kevés duruzsolás felkeltette az érdeklődésemet, és a véletlen úgy akarta, hogy a húgom valakitől megkapta a TROVANTE együttes egy kazettáját, nos, én abból kezdtem portugálul tanulni - vagyis életérezni inkább. Sajnos a dalok elég bonyolultak voltak nyelvileg, és csak hosszú évek múltán értettem meg őket teljes egészében. De a nyelv iránti rajongás bizony itt kezdődött.

Vélemények a portugálról a teljesség igénye nélkül:

1. Ronda a hangzása. (Neeem)
2. Olyan, mintha szláv lenne. (Ebben van valami - az európai portugált illetően.)
3. A brazíliai portugál szebb. (Ízlés kérdése. Nyitottabb és könnyebben érthető.)
4. Az írásnak és a kiejtésnek nem sok köze van egymáshoz. (Hát, elsőre tényleg nem - főleg az eu. portugálban. Aztán megszokja az ember. Kevésbé csalóka, mint az angol vagy a francia.)
5. Nagyon nehéz megtanulni. (Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Tán a franciával egyezik a nehézségi foka. De, ha portugálul nem beszélsz tökéletesen, attól még imádni fognak a bennszülöttek, ami a franciákra nem jellemző.)

Természetesen vannak különbségek az egyes portugál nyelvváltozatok között: a brazíliai és az eu. portugál verzión kívül létezik még angolai, zöldfoki-szigeteki, Bissau Guinea-i, mozambiki, São Tomé e Príncipe-i, sőt kelet-timori változat is, meg esetleg a macaui maradványokat is ide számíthatjuk, bár annak nem sok jövője lehet.

Ez a 2011-es év egyébként valódi mérföldkő a nyelv történetében, idéntől érvényes az új Helyesírási Egyezmény, amelyet 1990-ben hoztak tető alá, de még mindig alig érti valaki, hogy mire volt ez jó. Hivatalosan arra, hogy a portugál nyelvet az összes országban egyformán írják. Amitől most kábé senki nem fog tudni helyesen írni úgy 30-40 évig ... Per pill az átmenet esztendejét tapossuk, mert már érvényben van a cucc, de nem kötelező, mondjuk a vizsgákon MÉG nem kérik számon, elfogadják a régi szabályok szerinti fogalmazást. Van olyan napilap, amely már az új szabályok szerint ír, van olyan is, amely még a régieket használja. A portugálok egyébként úgy találják, hogy a brazilok kerültek ki győztesen a birkózásból, de nekik is volt mit beáldozniuk ...

Ritkán említett különlegesség, hogy a mirandês-t külön nyelvként regisztrálták 1999-ben, ez már nem portugál, hanem egy asztúriai-leóni nyelvecske, beszélik vagy 15 ezren. Hogy ez elég egy külön nyelv kikiáltásához? Hát, Portugáliában elég volt. 

Itt még olvashattok néhány keresetlen szót a témáról: kifejezetten szórakoztató. A kommentekben is rengeteg infó van! 

Ja, és ha valakiben ez a kis poszt ellenállhatatlan vágyat ébresztett arra, hogy azonnal elkezdjen portugálul tanulni, akkor jelentkezzen nálam, tudok segíteni. A fent említett TROVANTE-től meg legyen itt egy video: